Itt álljunk meg egy pillanatra. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a természet ok-okozati törvények alapján működik. A társadalmat azonban szabályok irányítják. Ezek egy része a természeti törvényekkel harmonizál. A mindenkori hatalom azonban uralomra jutásával rendszerint átírja, átértelmezi a már meglevő törvényeket, és a jog felhasználásával az igazságot a puskacsövek oldalára állítja. Ezért a gyakorlati életben nem beszélhetünk igazságszolgáltatásról, csak jogszolgáltatásról! A szabályokkal való irányítás azonban nem tudja kezelni a felbukkanó eseményeket és azok következményeit, ami jelentős mértékű rendezetlenséget és igazságtalanságot vált(hat) ki.


Ha tenni akarunk, azaz egy jobb világban szeretnénk élni, akkor nem arra a kérdésre kell keresni a választ, hogy „mi van?”, hanem arra, hogy „mi lehet?”. Továbbá hogyan kell megfogalmazni azokat a kritériumokat, amelyek alapján egy új és emberibb világ megvalósítható lenne. Magyarul: melyek egy új világ megvalósításának eszközei? De azért, hogy később nehogy félreértés legyen, és ne egy kevesebb munkával több pénzt biztosító világ képe alakuljon ki egyesekben, szeretném leszögezni, hogy egy munka alapú, az eddiginél igazságosabb és biztonságosabb világra gondolok, ahol a polgárok életkoruktól függetlenül kiegyensúlyozott, kreatív életet élhetnének természetes környezetben.
Céljaink megvalósítása érdekében a társadalom alapjához kell visszatérnünk, ez pedig a család, melynek alapja egy férfi és egy nő szövetsége. A változást pedig egyetemlegesen, a szülőktől a gyerekeken át kell megvalósítani, bevonva a széles rokonságot és a barátokat is, mintegy visszamenőleg bővítve a kört. Az eszköz pedig nagyon egyszerű, mert ez a Józan Ész, ami még a gyermekekben is töretlenül működik. Itt egy példa: Gergő egy műanyag palack csavaros kupakját szeretné levenni. De nem bír a csavaros fedéllel. Megkérdezi Édesanyját, miért nem tudja kinyitni. Azért, mert még csak 3 éves vagy. Gergő elgondolkodik, majd komolyan megszólal: és honnan tudja a palack, hogy csak hároméves vagyok?
A Józan Észnek néhány fontos jellemzőjét vizsgáljuk most meg. Ezek: a tudatosság, a fokozatosság, a tettre készség, a felelősség és a jövő befolyásolása. Természetesen ezek tartalma korfüggő, de kezelhető!
Csodák, varázslatok jószerint csak a mesékben vannak. Ezek lehetnek útmutatók, cselekvésre késztetők, kitartásra buzdítók, stb. De ha valamit el akarunk érni, ahhoz nem elegendő kigondolni, hogy mit akarunk, majd várnunk a megvalósulásra. Ez nagyon passzív megközelítés lenne! Sokkal célravezetőbb, mondhatom, szinte csak ez az egyetlen út, ha eldöntjük, miben hiszünk, ennek megfelelően gondolkodunk, viselkedünk és tesszük a dolgunkat.
Az első lépés, hogy kapcsoljuk be a Józan Észt, vagy pontosabban, soha ne kapcsoljuk ki! Ez egy készenléti állapotot jelent, de nem félelmet, nem feszültséget, csak egy figyelmes rálátást a környezetünkre, az eseményekre, a világ dolgaira. A gyermek Gergő fenti példája jól érzékelteti ezt: „Honnan tudja a palack, hogy három éves vagyok?” Gergő kérdése nem tűnik valami különös dolognak, amíg el nem gondolkodunk róla. De ezt követően azon nyomban fontos lesz!
Nos, vizsgáljuk meg a Józan Ész öt alapvető pillérét. Elsőként a tudatosságot. Nem bonyolódunk bele a szó nyelvi elemzésébe, mely mögött megtalálhatjuk a tudatot, az öntudatot, az éntudatot, tudatalattit, stb. hiszen nem egy filozófiai elemzésről van szó. Megpróbáljuk röviden, érthetően megadni a tartalmi választ arra, hogy ebben a vonatkozásban mit is értünk alatta. Annyit azonban meg kell jegyeznünk, hogy az agy legmagasabb funkciójáról van szó, amit embernél és az állatnál tapasztalhatunk csak meg. Úgy foglalhatjuk össze, hogy a környezetét - beleértve önmagát is - éberen megfigyelő egyén, aki ez alapján megfontolt, célszerű cselekedet végrehajtására képes. Természetesen ehhez megfelelő tudással és megértéssel kell rendelkeznie. Azaz, a tudatosság megtanulható! Ezért ezt gyermekünkben fejlesztenünk kell!
Ha a tudatosság nincs jelen, akkor annak helyét számtalan bizonytalan tényező, kétség, és félreértések sokasága foglalhatja el, hiszen hiányzik az éberség, az óvatosság, a megfontolt figyelmesség. Íme, egy egyszerű példa: tudatosan járunk el, ha mielőtt lelépnénk a járdáról az úttestre, előtte körbenézünk, hogy elkerüljük a veszélyt. Ennek hiányában tovább írjuk az SMS-ünket, és úgy megyünk át az úttesten! Azaz, kiadtuk a vezérlést a kezünkből, akár egy olyan autósnak is, aki hasonló módon éppen SMS-t ír! S a helyrehozhatatlan baj már meg is történt!
Emlékezzünk arra, hogy a tudatosság fenntartása állandó tanulással is jár, ellenkező esetben nem tudunk lépést tartani folyamatosan változó környezetünkkel.
A bekapcsolt Józan Ész következő pillére a fokozatosság. Úgy gondolom, ez nem kíván különösebb magyarázatot. A fokozatosság fogalma gyermekkorunktól állandó cimboránk. A változás, fejlődés velejárója a hétköznapi életben. A fokozatos, tudatos edzés teszi a sportolót kiválóvá! A fokozatosságot figyelhetjük meg az élet ezer árnyalatában is, hisz a dolgok nem csak fehérek és feketék. A fokozatosság teszi lehetővé, - ha felismerjük fontosságát – hogy a kicsi vagy a nagy tettekre felkészüljünk!


A harmadik pillér a tettrekészség. Azért kell ezzel a pillérrel foglalkoznunk, mert ennek két nagy ellensége is van, a kényelem és a lustaság! S a háttérben még ott lehet egy gyenge félelem is, „mit szólnak majd hozzá az emberek?” Azért, mert a tettrekészség nem várt vagy nem szokásos cselekedeteket is kiválthat. Ugyanakkor a teljes gondolkodási sémánk átállítása, tudatosságunk, fokozatos felkészülésünk mit sem ér, ha az csak frázisokban jelenik meg! Cselekvésre van szükség!
Természetesen ez nemcsak erőkifejtést jelent szűk családi körben! Jelentheti a tudás megosztását, a közösségi kapcsolatok erősítését vagy bármit, ami az emberi közösségek javát szolgálja. A tettrekészség nincs határok közé zárva, a családtól a nemzetig vagy a nemzetköziségig minden belefér, nincsenek nyelvi határai sem!
A negyedik pillér a felelősség, ami nem más, mint helytállási kötelezettség mindazért, amit teszünk, tettünk, megszegtünk vagy elmulasztottunk. A kötelezettség lehet törvény, szokás, erkölcsi vagy vallási elv. Jelen vonatkozásban a felelősséget nem a számon kérhetőségért és az esetleges büntetésért hoztuk itt fel, hanem sokkal inkább a tudatossággal kapcsolatban. Azért, hogy az egyén, legyen az gyermek vagy felnőtt, a tudatosság szintjére emelje a felelősség kérdését, ezzel is befolyásolva cselekedeteit!
S végül beszélnünk kell az egyik legfontosabb pillérről a jövő befolyásolásáról. Azt már korábbi írásainkból is tudjuk, hogy a három részre osztott idő, a múlt, a jelen és a jövendő nem egyenrangúak. A múlt lezárt, megváltoztathatatlan, a jelen egy pillanat, amelyen át a befolyásolható jövő a múltba fordul át. Ezután válik teljesen világossá a kérdés felvetés módja, hogy nem azt kell vizsgálni, hogy „mi van?”, hanem azt „mi lehet?”.  Ez a megközelítés nemcsak az egyedre, a családra, a kis és nagyobb közösségekre igaz, de igaz a nemzet egészére is, határon innen és határon túl!
Nagyon fontos ponthoz érkeztünk el, mert most jelen időben tehetjük fel az induló kérdést: „milyen világot akarsz?”. Olyat, melyben egy ember értékét nem a megszerzett pénz mennyisége jelenti, független attól, hogy ahhoz tulajdonosa tisztességes, vagy tisztességtelen úton jutott hozzá! A fenti eszközök tudatos alkalmazásával a jövő befolyásolható! A cél tehát világos, az eszközök rendelkezésre állnak. Csak fokozatosan, kitartóan, a meggyőzés eszközét alkalmazva, cselekedni kell. Ha felelős vagy, az azt jelenti, hogy tudod mi a kötelességed, min kell munkálkodnod! Tedd is azt!
Erdei István