A gyomok egy része valódi talajjelző, s ezek előfordulásából talajunk sajátságait éppúgy felismerhetjük, mint a tápanyagellátás és a talajápolás hiányosságait. Néhány vadnövény jelzi, hogy meszes, mészszegény vagy savanyú talajról van-e szó, mert sohasem fordul elő mészkedvelő vagy meszes talajt igénylő gyomnövény savanyú talajon és fordítva. Így a kert tervezésekor és telepítésekor adódó hibákat még idejében elkerüljük. Egy régi kertben már tapasztalatból tudja az ember, hogy hol, milyen gyomok fordulnak elő. De minden tavasszal felbukkanhatnak egészen új fajok is. Mindezek segíthetnek kertünk megítélésében. Ezért azt ajánljuk, hogy tavasszal legyünk egy kicsit türelmesek, és az úgynevezett gyomokat egy ideig hagyjuk a helyükön!
Ha a kertben vad harangvirágfélék (Campanula sp.), lángszínű egynyári hérics (Adonis aestivalis) vagy szarkaláb (Consolida regalis) fordul elő, akkor ezek a gyomok nemcsak a mésztartalmat jelzik, hanem a megfelelő humusztartalomról is tájékoztatnak bennünket, vagyis azt jelenti, hogy termékeny talajú a kertünk.
Ha a területen vadrepce (Sinapis arvensis), pipacs (Papaver rhoeas), árvacsalán (Lamium maculatum), apró szulák (Convolvulus arvensis), mezei veronika (Veronica arvensis) népesíti be, akkor mély rétegű, termékeny, meszes talajunk van.
Ha csalánfélkékkel (Urtica sp.), fekete csucsurral (Solanum dulcamara) vagy füstikefajokkal (Fumaria sp.) találkozunk, ez nitrogéndús és vastartalmú talajról árulkodik. Ez a talaj már egész enyhén savanyú is lehet, mert ezek a növények nem mészjelölők.
Ahol a kistermetű, nagyon csípős csalán fordul elő (Urtica urens), ott a talaj nitrogénben, humuszban és tápanyagban gazdag, és talán túl is van trágyázva. A kertésznek meg kell jegyeznie, hogy azon a területen, annál a bokornál, cserjénél, ahol a csalán vagy az előző gyomok jelennek meg túlsúlyban, nem szabad nitrogénnel trágyázni addig, amíg a fölösleges készlet el nem fogy.
Ha a területet labodafélék (Atriplex sp.), disznóparéj (Amaranthus sp.), vagy salátaboglárka (Ranunculus ficaria) uralják, akkor talajuk nehéz, de jó vízgazdálkodású.
Ha libapimpó (Potentilla anserina), mezei vagy vízimenta (Mentha arvensis, M. aquatica), madárkeserűfű (Polygonum aviculare), martilapu (Tussilago farfara) vagy mezei zsurló (Equisetum arvense) is feltűnik, már tudnunk kell, hogy mindezek pangó vizet és levegőtlen talajt jelentenek. Az ilyen pangó vízzel telített helyekre sikeresen telepíthetünk például sárga nőszirmot (Iris pseudacorus).
A kertünk számára hasznos vadnövényeket hosszan sorolhatnánk. Így ajánlatos tavasszal egy alkalommal utánanézni, hogy hol milyen vad-, illetve gyomnövények fejlődnek, és átgondolt, önálló, saját ítéletet alkotni kertünk talajáról.
Külön megemlítünk egy gyomnövényt, ami nagyon elterjedt. Ez a tyúkhúr (Stellaria media). Nagy humusz- és tápanyagtartalmú, nitrogénnel telített talajt jelez.
