De mi van, ha mégsem az? Mi van, ha van egy látens enzimhiány, ami miatt a test nem tudja megfelelően lebontani a hisztamint, és ez okozza a tüneteket? Ezt hívják hisztamin-intoleranciának, és az egyik leggyakrabban félrediagnosztizált állapot, amit sokan évekig allergiának vagy egyéb betegségnek gondolnak.
Mi az a hisztamin, és miért lehet vele probléma?
A hisztamin egy természetes anyag, amit a test maga is termel, és megtalálható számos élelmiszerben is. Fontos szerepe van az immunválaszban, az emésztésben és az idegrendszer működésében. Amikor allergiás reakció történik, épp a hisztamin szabadul fel, és okozza a tüneteket: viszketés, duzzanat, orrfolyás.
De a hisztaminnak nemcsak a testünkben van szerepe, hanem az ételekben is jelen van. És itt kezdődik a baj. Amikor hisztamindús ételeket eszünk, a testnek le kell bontania ezt a hisztamint, különben felhalmozódik a szervezetben. Erre szolgál a DAO enzim (diamin-oxidáz), ami a vékonybélben termelődik, és feladata pont ez: lebontani a táplálékból érkező hisztamint.
Ha viszont valakinek kevés a DAO enzim, vagy valamilyen okból nem működik rendesen, akkor a hisztamin nem bomlik le, felhalmozódik, és tüneteket okoz. És ezek a tünetek annyira változatosak, hogy szinte lehetetlen elsőre rájönni, mi az oka.
Miért hívják ezerarcú betegségnek?
Mert a hisztamin-intolerancia tünetei gyakorlatilag bármit utánozhatnak. Migrén, hányinger, hasmenés, bőrkiütés, orrfolyás, szívdobogás, vérnyomásesés, szorongás, álmatlanság – mind lehetnek a hisztamin-túltengés következményei. És mivel ezek a panaszok egymástól teljesen különbözőnek tűnnek, az orvosok ritkán gondolnak arra, hogy egy közös okuk van.
Sokan járnak kardiológushoz a szívdobogás miatt, majd bőrgyógyászhoz a kiütések miatt, aztán gasztroenterológushoz a hasi fájdalom miatt. És mivel minden vizsgálat negatív, egyre inkább azt hiszik, hogy pszichoszomatikus a probléma. Pedig egyszerűen csak a testük nem tudja lebontani a hisztamint.
Melyek azok az ételek, amik kiválthatják?
Ez a legmeglepőbb rész: pont azok az ételek, amiket egészségesnek vagy finomnak tartunk. A hisztamin ugyanis érlelődés, fermentálódás közben keletkezik, így minden erjesztett, érlelt, savanyított étel gyanús.
A lista hosszú, de néhány klasszikus példa:
Vörösbor és pezsgő – Az alkohol amúgy is gátolja a DAO enzimet, de a bor maga is gazdag hisztaminban. Aki hisztamin-intoleráns, annak egy pohár vörösbor után már fájhat a feje, kipirulhat az arca, vagy szédülhet.
Érlelt sajtok – Parmezan, kékpenészes sajtok, camembert. Minél tovább érlelték, annál több hisztamin van bennük.
Szalámi, füstölt húsok – A feldolgozott húsok mind magasak hisztaminban. A téli szalámis tálak pontosan azok az ételek, amik problémát okozhatnak.
Savanyú káposzta, kimchi, savanyúságok – A fermentált zöldségek hisztaminbombák.
Paradicsom, spenót, padlizsán – Ezek közvetlenül is tartalmaznak hisztamint, és bizonyos esetekben elindítják a test saját hisztamintermelését is.
Tonhal, makréla, konzervezett halak – A halak gyorsan romlanak, és közben hisztamin termelődik bennük. Egy nem teljesen friss hal rengeteg hisztamint tartalmazhat.
És ami talán a legmeglepőbb: a csokoládé, banán, citrusfélék is felszabadítják a hisztamint, még ha közvetlenül nem is tartalmazzák.
Miért nem ismerik fel egyből az orvosok?
Mert a hisztamin-intolerancia nem klasszikus allergia, és nem is egyértelmű betegség. Nincs egyetlen vérvizsgálat, ami definitíven megmutatná, hogy valakinek hisztamin-problémája van. A DAO enzim szintjét meg lehet mérni, de ez sem mindig ad egyértelmű választ, mert az enzimhiány csak az egyik lehetséges ok a hisztamin-intolerancia mögött.
Ráadásul a tünetek időben eltoltak. Nem mindig akkor jelentkeznek rögtön az étkezés után, hanem akár órákkal később is. Egy érlelt sajt vacsorán lehet, hogy csak másnap reggel okoz fejfájást, így az ember nem is köti össze a kettőt.
És mivel a hisztamin-intolerancia gyakran együtt jár más problémákkal – SIBO, leaky gut szindróma, gyulladásos bélbetegségek –, ezek a háttérbetegségek elfedik a valódi okot.
Hogyan lehet diagnosztizálni?
A leghatékonyabb módszer sajnos nem egy vérvizsgálat, hanem az eliminációs diéta. Ez azt jelenti, hogy legalább négy hétre teljesen kihagyjuk az összes magas hisztamintartalmú ételt, és figyeljük, hogy javulnak-e a tünetek. Ha igen, akkor visszavezetjük egyesével az ételeket, és nézzük, melyik okoz problémát.
Ez időigényes, fegyelmezett hozzáállást kíván, és nem mindig egyértelmű, de jelenleg ez a legmegbízhatóbb módszer. Van olyan, hogy DAO enzim szint mérés is, de ennek az értelmezése vitatott, és nem mindenhol elérhető.
Mi történik, ha rájövünk, hogy hisztamin-intoleranciánk van?
Első lépés: csökkenteni a hisztamindús ételek fogyasztását. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy soha többé nem ehetünk sajtot vagy paradicsomot, de azt igen, hogy tudatosabban kell bánni velük, és figyelni a mennyiségre.
Második lépés: támogatni a DAO enzim termelődését. Vannak olyan táplálékkiegészítők, amik DAO enzimet tartalmaznak, és étkezés előtt bevéve segíthetnek lebontani a hisztamint. Ez nem gyógyszer, hanem enzimpótlás, hasonlóan ahhoz, mint amikor laktózintoleranciánál laktáz enzimet veszünk be.
Harmadik lépés: kezelni a háttérproblémákat. Ha a bélflóra egyensúlyhiánya vagy más emésztési probléma okozza a DAO enzim hiányát, akkor azokat kell rendezni. Probiotikumok, gyulladáscsökkentés, bélfalerősítés mind segíthetnek.
Miért olyan fontos erről beszélni?
Mert rengeteg ember él évekig tünetekkel anélkül, hogy tudná, mi az oka. Allergiának hiszik, pszichoszomatikusnak hiszik, vagy egyszerűen beletörődnek, hogy "ilyen az életük". Pedig lehet, hogy egy egyszerű diétamódosítással és enzimpótlással szinte minden tünetük elmúlhatna.
A hisztamin-intolerancia nem életveszélyes, de jelentősen rontja az életminőséget. Aki naponta migrénnel, emésztési panaszokkal vagy bőrproblémákkal küzd, az tudja, mennyire megterhelő ez. És ha van megoldás rá, akkor érdemes kipróbálni.
Ha minden orvost végigjártál, minden vizsgálat negatív, de a panaszok megmaradnak, akkor érdemes elgondolkodni azon, hogy talán nem allergia, hanem enzimhiány áll a háttérben. És talán pont az az érlelt sajt vagy vörösbor, amit annyira szeretsz, az, ami megbetegít.