A bennük található fontos ásványi sók nagyobb mértékben vannak jelen, mint bármely más, naponta fogyasztott élelmiszerben. A sajtok teljes biológiai értékű fehérjéjén kívül gazdagok a csontképzéshez szükséges kalciumban és más ásványi anyagokban is. Éppen ezért, fontos táplálék a növekedésben lévő gyermekeknek, a szoptató kismamáknak, az idősebbeknek csontritkulásának megelőzése, illetve számtalan jótékony hatása miatt szinte bármelyik korosztálynak.

A sajt ősi táplálékunk. Arról, hogy mikor és hogyan készült az első sajt, csak feltételezések vannak, de annyi azonban bizonyos, hogy már a történelem előtti időkben is ettek sajtot az emberek.
Az első, valódi képes bizonyíték az időszámításunk előtti harmadik évezredből származik, Mezopotámiából. Az első írásbeli nyomokat pedig a görög és a római irodalomban találjuk.
Rómában a sajtkereskedelem is virágzott. Minden tartományból szállítottak sajtot a fővárosba, az itáliai régiókból éppúgy, mint a távolabbi provinciákból
A tej fajtája, az alvasztás módja, az oltóanyag alkalmazása, a készítési technológia és az érlelési idő együtt és külön-külön szinte számtalan, ízletes sajtfajtát eredményez.
A hagyományos sajt készítéskor a nyers tejet szétválasztják a vízre, valamint a zsírokra (tejszín) és a szilárd anyagokra (fehérje). Utóbbit hagyják megaludni, és tejszínt hozzáadásával vagy elvételével állítják be a zsírtartalmát. A masszát ezután pasztörizálják.
Az aludttejet alvadékra és tejsavóra választják szét. Az alvadékot formába öntik, sózzák, fűszerezik, majd különleges hőmérsékletű és nedvességtartalmú termekben, különböző ideig érlelik. Az érlelés során különböző baktériumokat és penészgomba-kultúrákat használnak.