Ahogy vadul a világ…
Ahogy vadul, idegenedik körülöttünk a világ, egyre inkább keressük a régit, a megfoghatót, amibe belekapaszkodhatunk. Régi bögre, csipke, a nagyszüleinkről készült, még igencsak beállított ünneplős, megbarnult fénykép, a kamrákból, almáriumokból előkerülő vásznak… Sóvárgunk a vályogházak idillje, a régi tűzhelyek melege után, keresve a régenvolt otthonok illatát, ízeit, hangulatait, a gyerekkor biztonságát, az elődök tárgyakon keresztül őrzött üzeneteit. Vágyunk valamire, amit a jelen nem tud megadni.