Az egészséghez nemcsak a testi, hanem a lelki egészség is hozzátartozik. Ez utóbbi megtartásához fontos lépés az önismeret, azon belül is az elhárító mechanizmusok feltárása. Ezek részletes kidolgozása Anna Freud nevéhez fűződik. Az emberi lélek egónak, kis énnek nevezett része az elhárító mechanizmusok segítségével képes megőrizni a lelki egyensúlyt, és távol tartani magától a fájdalmas események hatásait. Valójában az ego meg akarja védeni magát a fájdalmas szembesülésektől, amelyek megmutatnák, hogy más, mint amilyennek hiszi magát. Az elhárító mechanizmusok következménye: egy nem tiszta énkép.
Ezeknek a mechanizmusoknak a közös gyökere: a félelem. Az ember fél szembenézni az igazsággal, a valósággal, ezért átírja azt, ami van, így tartva fenn egyfajta egyensúlyt. Természetesen a távoltartás ideiglenes, az élmény előbb-utóbb utat tör magának, bár aktuálisan lehet lélekmentő hatása. A probléma azonban megmarad, hiszen ez egy tüneti kezelés, egy „lelki fájdalomcsillapítás”.
Nézzük, a leggyakoribb elhárító módszereket!
A projekció (kivetítés)
A projekció során kivetítjük másokra a nemkívánatos tulajdonságainkat, melyekkel nem akarunk magunkban találkozni. Valójában égető szükség lenne rá, hogy felismerjük ezeket, és változtassunk rajtuk. Minél jobban irritál a másikban egy negatív tulajdonság, annál inkább nem veszünk róla tudomást magunkban. Az ítéleteink nagy része projekció. Ez a mechanizmus szorosan összefügg a bennünk lévő, árnyéknak nevezett lélekrészünkkel. Az árnyék magában foglalja a bennünk lévő rosszat: pl. a félelmeinket. Árnyék részünk találó névvel utal arra, hogy ezen tulajdonságaink számunkra rejtve, vagyis sötétben vannak. Néhány példa: a becsvágy elfojtása projekcióként utat találva magának ahhoz vezet, hogy az embereket karrieristának tartja az illető; a flörtölési vágy elfojtása pedig állandó féltékenységet eredményez; de számos más tulajdonságunkat is projektálhatjuk. A projekció során múltbeli eseményeket is kivetíthetünk jelenlegi helyzetekre, személyekre. Az apai tulajdonságokat pl. felfedezhetjük a főnökünkben.
A projekciót gyakran alkalmazzuk, ha alig ismerünk valakit, (megismerési türelmetlenség, inkább a fantáziánkból töltjük ki az üres, ismeretlen helyeket), ha antipatikus valaki, ha a másik ember nem passzol bele a gondolkodási sémánkba, ha félünk valakitől, ha az illető szembesít a gyengeségeinkkel, hiányosságainkkal stb.
Létezik kollektív projekció is, ilyen volt pl. a boszorkányüldözés.
Identifikáció (azonosulás)
Az inprojekció (bevetítés) során a másik ember pozitív tulajdonságait, erényeit vetítjük magunkra és azonosulunk azokkal. Ez is önbecsapás, idegen tollakkal való ékeskedés. Gyerekkorban természetes az identifikáció, de felnőttkorban már nem. Itt általában önértékelési probléma van a háttérben.
Az identifikáció negatív tulajdonságokkal is működik, például, amikor valaki az agresszorral azonosul. Ha az áldozat nem tudja feldolgozni az őt ért erőszakot, főként, ha az rendszeres, akkor azonosulással „védekezik”, ő maga is agresszor lesz (agresszív szülők gyereke gyakrabban lesz agresszív). A félelemnél is működik az identifikáció. Az a gyerek, aki fél a kísértetektől, másokat ijesztget. Az identifikáció a téves önazonosítás egy formája. Elkerülhetjük és oldhatjuk egészséges önértékeléssel, önfejlesztéssel és a gonoszhoz való helyes hozzáállás segítségével.
Átvitel
Ez akkor jelentkezik, amikor valaki egy belső késztetést nem tud végrehajtani valaki és azt átviszi egy másik emberre. Tipikus példa, amikor a gyerek haragszik a szülőre, de ezt kisebbik testvérén tölti ki. Olyanon töltjük ki a haragunkat, akinél nincs veszély, hogy valami bajunk származna belőle. Átvitelre kell gyanakodnunk, amikor indokolatlan hevességgel reagálunk valamire. Általában személyek váltják ki az eredeti indulatot, azonban gyakran tárgyak, állatok, növények, vagy akár saját magunk ellen fordítjuk. Pozitív érzelmek átvitele esetén, tárgyak, állatok szeretete pótolja az emberek szeretetét. Az érzelemkitöltés tárgya lehet a saját test is, ekkor tudatosan, vagy öntudatlanul fájdalmat okoz magának az ember, kisebb balesetek vagy betegségek formájában. Minden fizikai fájdalom esetén érdemes feltenni a következő kérdést: Ezt a fájdalmat kinek szántam? Az átvitel folytatódhat játszmában, amikor az, aki indokolatlanul kapta az indulatot, visszaadja a feladónak (viszontátvitel). Az indulatok helyes kezelésére javasolt például a sport, a rendszeres mozgás. Az átvitelt elkerülhetjük a saját érzelmeink feltárásával, tudatosításával és azzal, hogy megfelelő módon fejezzük ki őket annak, akinek szólnak. A másik irreális reakciója általában nem nekünk szól!
Racionalizáció
A racionalizáció során észérveket találunk az amúgy megmagyarázhatatlan tetteinkre, míg a valódi okok a háttérben maradnak. Ez megint önbecsapás, a cél a valódi okok eltussolása. Gyakran előfordul immorális tettek esetén, főleg ha az illető saját morális elképzeléseinek ellentmond. A szenvedélybetegek általánosan alkalmazzák. A tettek okát a közösség által elfogadott síkra tereli az illető, ami által cselekedete elfogadhatóvá válhat. Farizeus szindrómának is nevezik. Az ember valójában képtelen döntést hozni érzelmek nélkül, a csak racionális magyarázatok már csak ezért sem állhatják meg a helyüket. Az ész segítségével találjuk meg a lehetséges variációkat és az érzelem választ, a racionalizáció pedig ellentmond ennek a természetes folyamatnak.
Bagatellizálás
Az ember ebben az esetben a fenyegető, veszélyes helyzeteket kicsinyíti le önmaga és/vagy a környezete megnyugtatására, így a dolgok valódi jelentőségét eltussolja. Hiba, avagy károkozás esetén így védekezik a bűntudat ellen. Önértékelési problémánál a saját nagy teljesítményeit becsüli le, féltékenységnél, irigységnél pedig mások teljesítményét bagatellizálja el.
Nagyzolás, felnagyítás
Egy esemény felfújása, eltúlzása, figyelem, dicséret és elismerés érdekében. Az illető dicsekszik, kérkedik, miközben hétköznapi dolgokról van szó.
Reakcióképzés
Ezt akkor alkalmazhatjuk, amikor egy bizonyos lelki tulajdonságunk elfogadhatatlan számunkra. Ekkor szembehelyezkedünk vele és túlzottan felerősítjük a tulajdonság ellentétét a viselkedésünkben. Például valakiben tudat alatt kétség van a vallásával kapcsolatban, ezért erősen dogmatikussá válik, fanatizmus mögé rejtve a bizonytalanságait. Az elutasított lelki működés lehet érzés, vágy, tulajdonság; a reakcióképzés mindenképpen egy nem természetes viselkedést eredményez.
Regresszió
A jelenben egy problémával találkozva az ember visszatér a gyermeki viselkedéshez, a múltba menekül. A helyzetet a fejlődés egy korábbi szintjének megfelelő viselkedéssel próbálja kezelni, mert úgy tűnik a számára, hogy azon a szinten kisebb erőfeszítéssel megoldható. Túl nehéz élethelyzetben alkalmazzuk ezt az elhárító mechanizmust. Ahová visszacsúszik az illető, ott olyan trauma érte, amit még nem dolgozott fel. Ez az esemény a fejlődési folyamatot megakasztotta és hasonló a jelenlegi élethelyzethez. Például egy kiskamasz éjszakánként bepisil, amikor megszületik a kistestvére. Visszacsúszik abba a korba, amikor még figyeltek rá.
Speciális alesete a kórházi regresszió. A kórházi környezet maga váltja ki a regressziót, ilyenkor például az idős emberek gyermekként kezdenek el viselkedni, olyan kiszolgálást kérnek, amire valójában nem szorulnak rá. Másik klasszikus esete, mikor az ember halálosan szerelmes lesz a nővérkébe (kamaszkori regresszió).
A megoldás egyrészről a belső gyermekkel végzett munka (lásd. Váradi Tibor „Belső Gyermek” előadássorozatát), másrészt a traumát jelentő ún. fixációs pontok beazonosítása, pl. kineziológiai oldás segítségével.
Felejtés
Amivel az ember nem akar szembenézni ellenállás vagy félelem miatt, azt elfelejti. Természetesen nem minden felejtés tartozik ide. Az a gyanús, amikor ismételten felejti el ugyanazt, különösen akkor, ha egyébként rendben van a memóriája.
Ugye milyen ismerősen hangzanak ezek a dolgok? Akarva, akaratlanul elkövetjük ezeket, de felismerve a dolgokat, tudatosan tehetünk ellene. Az önámítás is a hazugság egy formája.
Váradi Tibor
