Miért dobjuk ki azt, ami ehető?

Valahol az elmúlt évtizedekben megtanultuk, hogy a zöldség és gyümölcs héja, szára, levele nem való ételbe. Hogy a csont hulladék. Hogy az, ami nem néz ki "szépen", az nem ehető. De ez csak egy szokás, nem biológiai tény.

A legtöbb zöldséghéj ugyanolyan tápanyagokban gazdag, mint a belseje. Sőt, sok esetben még gazdagabb. A répahéj tele van rosttal és vitaminokkal. A burgonyahéj vasat és káliumot tartalmaz. A zellerszár alsó része, amit mindig levágunk, pont olyan ízletes, mint a többi része.

És mégis kidobjuk. Nem azért, mert rossz, hanem mert nem vagyunk hozzászokva, hogy felhasználjuk.

Első trükk: Zöldséghéj-alaplé, ami jobb, mint a Vegeta

Amikor levágunk egy marék répahéjat, hagymahéjat, zellerszárat, petrezselyemszárat, fokhagymabőrt, ne dobjuk ki. Tegyük egy zacskóba, és a fagyasztóban tároljuk. Amikor összeáll egy adag, főzzük ki vízben, fűszerekkel.

Ez lesz a legjobb zöldségleves alaplé, amit valaha csináltunk. Sokkal intenzívebb ízű, mint a bolti leveskockákból készült, és semmibe nem kerül, mert amúgy is kidobtuk volna.

A hagyma héja ad egy gyönyörű aranysárga színt és mély ízt. A répa és a zeller maradékai édeskés, földes jegyeket. A petrezselyem és a fokhagyma frissességet. Egy óra főzés után leszűrjük, és van egy literek alaplé, amit használhatunk levesekhez, rizottóhoz, mártásokhoz.