Lakóingatlan választásakor általában nem a kert mezőgazdasági adottsága a fő szempont, azonban szinte minden kertből ki tudunk hozni valami szépet és hasznosat. A siker kulcsa, hogy reális elvárásokkal vágjunk bele.
Hely és önismeret – ami nem megy, azt ne erőltessük
Kezdjük a hely megismerésével! Érdemes a környéket keresztül-kasul bejárni és bekukkantani minden kertbe. Mi az, ami jól érzi magát és bőséges termést hoz? Mi az, ami csak sínylődik vagy nem is ültetik? Ne feledjük, az igazán okos ember a más kárán tanul, a közepesen okos a sajátján.
A hely megismerése után jöhet a személyi tényező.
• Mennyi munkát tudunk/akarunk elvégezni?
• Minden nap vagy csak hétvégenként?
• Van-e kedvünk/lehetőségünk befőzni, betárolni?
• Rendszeresen foglalkozni a növényvédelemmel, szükség esetén permetezni az ökológiai gazdálkodáshoz engedélyezett készítményekkel?
Kertünket ezek figyelembe vételével kell kialakítani.
A kezdők leggyakoribb hibái
Szinte minden kezdő (bio)kertész túlzásokba esik és minden olyat termeszteni akar, amit szeret vagy tetszik neki. A veteményesben ez kisebb gondot okoz, a harmadik évre általában saját kárán megtanulja a mértékletességet. Az összezsúfolt növények nem tudnak kifejlődni és átszellőzni, ami hajlamossá teszi őket a betegségekre.
Azok a növények pedig, amelyek nem valók az adott helyre, például talaj, hő vagy fényigényeik miatt, csak sínylődnek vagy kis se kelnek, így sikerélmény híján hamar kikopnak a választékból. Fontos azonban, hogy a „működőképes” növényekből minél többfélét termesszünk, hogy mindig kerülhessen valami az asztalra.
Nagyobb a gond, ha fákat, cserjéket zsúfol össze a kezdő kertész, mivel csak több év után mutatkoznak meg a problémák, és akkor már nem szívesen vágunk ki egy növényt. Ezért a „fás szárú” műfajban különösen fontos, hogy előbb tájékozódjunk az adott növény környezeti és helyigényéről, valamint a fajta tulajdonságairól. Gyümölcsfa ültetésekor kulcsfontosságú, hogy a nem öntermékeny gyümölcsfát megfelelő porzó fajtával telepítsük.
