A katolikus egyház emellett nemet mond a halottak hamvainak szétszórására is, hiába ezt kérte az elhunyt a végakaratában. A halottak napja előtt jelent meg a Hittani Kongregáció instrukciója, az Ad resurgendum cum Christo (A Krisztussal való feltámadásért) kezdetű vatikáni dokumentum, amely öt pontban foglalja össze a Hittani Kongregáció instrukcióit a halottak temetéséről és hamvasztás esetén a hamvak megőrzéséről.

Temetkezési útmutatást közölt a vatikáni Hittani Kongregáció kedden, hangsúlyozva, hogy az egyház a hívők számára nem engedélyezi az elhunytak hamvainak otthoni őrzését, valamint a hamvak szétszórását sem.  A dokumentum emlékeztetett, hogy 1963-ig a katolikus egyház tiltotta a hamvasztást, azóta azonban ez már nem ellentétes a keresztény vallás tanításával:

Az egyház ugyanakkor továbbra is a holttestek elföldelését részesíti előnyben, mivel megítélése szerint ez a temetési hagyomány nagyobb tiszteletet fejez ki a halottak iránt, a hamvasztás viszont nem tiltott.

„Időközben a hamvasztás gyakorlata jelentősen elterjedt nem kevés nemzetnél, de ezzel egy időben elterjedtek olyan eszmék is, melyek az egyház tanításával ellentétben állnak.”– fogalmaz a Hittani Kongregáció útmutatása.

A hamvak szétszórása viszont teljesen ellentétben áll a keresztény egyház szellemiségével: „A holtak eltemetésével az egyház megvallja a test feltámadásába vetett hitét és kiemeli az emberi test magasztos méltóságát mint a személy lényegi alkotó részét. Nem megengedhető tehát olyan magatartás és szertartás, mely a halál torz értelmezéséből ered, mint a személy teljes és végleges megsemmisülése, mint a „természet anyával” vagy a világmindenséggel való végső egybeolvadása, mint a reinkarnációs folyamat egyik állomása, vagy mint a végső megszabadulás a test „börtönéből”.

A Hittani Kongregáció temetési utasítása végül előírja, hogy az elhunytak hamvait szabályszerűen kell őrizni szent helyen, vagyis temetőben, vagy templomban, vagy a megfelelő egyházi hatóság által kifejezetten erre célra kijelölt helyen. A keresztények kezdettől fogva óhajtották, hogy halottaikat imádság és emlékezet övezze, éppen ezért sírjaik az ima és az emlékezés helyeivé váltak. Az elhunyt hívek az egyház része, mely vallja azok közösségét, akik előttünk zarándokként jártak ezen a földön. A hamvak szent helyen való őrzése megvéd továbbá attól a veszélytől, hogy megfeledkezzünk az értük mondott imáról és a rájuk való emlékezésről.

Európában a halottak mintegy negyven százalékát hamvasztják. A katolikus Olaszországban 1987-től terjedt el a koporsós temetésnél jóval olcsóbb hamvasztás, amely jelenleg a temetések több mint 16 százalékát teszi ki. Az Egyesült Államokban tavaly következett be először, hogy a hamvasztásos temetések száma meghaladta a koporsóban való temetésekét.
Folyamatosan emelkedik a hamvaknak a nem temetőben való őrzése, valamint a hamvak szétszórásának aránya is.

 

ÉRTÉKELD A MUNKÁNKAT, HA TETSZETT A BEJEGYZÉS OSZD MEG MÁSOKKAL IS!