Összes bejegyzés

15 / 2278 db bejegyzés — 119. oldal

Cinegéimről

Cinegéimről

Nem írnám le, ha ma reggel nem harmadjára történik meg az eset. Az első úgy tíz nappal ezelőtt... Az a szokás a Várfokán, hogy reggel is van egy kis lisztkukac a cinegéimnek, meg este is. Este nagyobb az adag, hogy amelyik nappal nem tudott eleget gyűjteni, az se üres beggyel menjen aludni. Megfigyeltem, hogy most, amikor a reggelek kezdenek hidegebbé válni, a cinegéim éhesebbek! Csak a rend kedvéért írom, hogy úgy 10-12 cinege és 2 rozsdafarkú van gondozásom alatt. A cinegéket elég nehéz megszámolni intenzív mozgásuk miatt, de amikor egyszerre 8 van az erkély díszszilvafáján, akkor meg tudom becsülni, hogy az előbb vagy négy szállt el, csőrében egy-egy kukaccal.

A Víg Zarándok fogadó

A Víg Zarándok fogadó

Hogy Péter-Pál napján meleg van, az nem csoda, de olyan füllesztő hőségről, ami már két napja a Budai-hegyekre feküdt, még a vének sem tudtak. Déltájt, Bicske felől pár távoli villámmal, hűsítő záport ígért az ég. – Tán estére ideér – gondolta Márton, a „Víg Zarándok” gazdája, de gyorsan becsukta az ablakot, mert a pokoli meleggel vagy ezer légy tülekedett a pult felé potyán vedelni. Mint ahogy ezt egy-két ájtatos zarándok is szeretné, mióta kegyhely lett a templom.

Megrabolt reménység

Megrabolt reménység

A környezetvédők a ’80-as évek végén hozták létre és tették ismertté a „fenntartható fejlődés” fogalmát, amely eredetileg azt jelentette, hogy minden nemzedék csak olyan mértékben elégíti ki a szükségleteit, amellyel nem veszélyezteti az eljövendő nemzedékek hasonló igényeinek azonos szintű kielégítését. Annak idején sok minden sűrűsödött össze ebben a két szóból álló kifejezésben, ami világszerte népszerűvé, elfogadottá tette: legfőképpen szolidaritás, felelősségérzet az utánunk jövők és a bolygó iránt, továbbá az a reménység, hogy lehet hosszú távon emberhez méltó életet élni ezen a planétán úgy, hogy közben nem tesszük tönkre jóvátehetetlenül létfenntartó rendszereit.