„Egy olyan eszköz megépítésén dolgozom, amely lehetővé tenné számunkra a kommunikációt az eltávozott személyiségekkel.” Ezek a szavak hangzottak el Edisontól egy interjú során.

Abban az időben Edison valóságos sztár volt, egy briliáns elme, mondhatnánk azt is, hogy a 20. százai ipari forradalom egyik meghatározó alakja, aki az egyik legtermékenyebb feltaláló volt, hiszen 1093 amerikai szabadalmat jelentett be. A munkássága rengeteg technikai eszköz fejlődését előrevitte, emberek életét változtatta meg, legyen szó villanykörtéről, a kameráról vagy fonográfról.

A NAGY FELTALÁLÓ PARAKUTATÁSAI

Edison dolgozott egy un. szellemdoboz megalkotásán, amely képes a halottakkal kommunikálni? A paranormális jelenségeket kutató tudósok körében már régóta vita tárgya, hogy Edison valóban feltalálta-e ilyen eszközt. Ha igen, akkor ennek az idő folyamán valahogy nyoma veszett. Ráadásul nincsenek prototípusok vagy sematikus ábrák, tervrajzok. 

A Scientific American egyik interjújában Edison így fogalmazott: „már egy ideje gondolkodom egy olyan gép vagy szerkezet megépítésén, amely képes lenne együttműködni meghalt személyekkel vagy más valóságokkal, szellemekkel.” Két idézetünk van tehát Edisontól: az egyikben úgy fogalmaz, hogy dolgozik ezen a szerkezeten, a másik idézetben csupán gondolkodik rajta. 

Mivel azonban nincs bizonyítékunk arra, hogy Edison valaha is épített volna ilyen eszközt, következtetéseket csak elméleti szinten szabad levonnunk. Attól eltekintve, hogy Edison csak a szerkezet ötletét vetette fel, elmondhatjuk, hogy a feltalálót érdekelte ez a terület mialatt az iparosodás teljes gőzzel folytatódott és sorra születtek az új találmányok, addig Amerikában kialakult egy új mozgalom − a spiritualitásé. Ez a filozófia már a kialakulása óta harcban állt a logikával, a tudományos tételekkel, elméletekkel, egyszóval mindig is ellentétben álltak egymással.

A kívánság teljesülhet

Miért érdekelték Edisont a paranormális dolgok? Sok fizikus médiumot alkalmazott és szeánszokat szerveztek, egyes médiumok képesek voltak gyorsabban előhívni az ektroplazmát, mint ahogy, Harry Haudini bemutatná valamelyik trükkjét. Annak a gondolata, hogy halottakkal kommunikáljunk, egyre népszerűbbé vált. Ha ez lehetséges lenne - mondta Edison, - akkor lehetne építeni egy eszközt, amely a médiumok helyett dolgozhatna."

"Nem állítom azt, hogy a személyiségünk a halál után más valóságba kerül - mondta a Scietific American-nek. - Nem állítok semmit, mert nem tudok semmit erről a dologról. Senki más sem tudja. De azt állítom, hogy lehetséges építeni egy olyan szerkezetet, amely alkalmas arra, hogy rajta keresztül más valóságban élő tudatok kapcsolatba lépjenek velünk, kifejezzék mondani valójukat, mint ahogy például az Oujatábla is, vagy a médiumok is alkalmasak erre.”

Edison szerint ha az emberiségnek szükségük van valamire, akkor egy találmány képes teljesíteni kívánságukat. „Hiszem, hogy kizárólag tudományos eszközök segítségével fogunk eredményeket elérni a paranormális jelenségek kutatásában, mint ahogy az orvos tudományban, vegyészetben és egyéb területeken is történik.”

Mire gondolt a géniusz?

Edison csak nagyon kevés részletet tárt fel az eszközről, amelyet megépíteni szándékozott. Csak találgatni tudunk, hogy vajon azért, mert az őt megbízó üzletember megkérte, hogy ne mondjon részleteket, vagy azért, mert valójában nem is voltak konkrét ötletei.

„A szerkezet úgy működik, mint egy elektron cső. Mondhatjuk azt is, hogy a legcsekélyebb energia szükséges ahhoz, hogy újragerjesszük a rendszert a működéshez.” Egy tóhoz hasonlította, amely különösen áramlik egy hatalmas elektron csőben, így képezve egy hatalmas kiterjedésű áramlatot. A leggyengébb energiájú üzenet, amely a túlvilági szellemektől érkezik, kölcsönhatásba lép a felettébb nagy érzékenységű elektron csővel, amely jelentős mértékben felerősíti azt „így adva nekünk jelet érdeklődési szándékainkra.”

Edison nem mondott többet a szerkezet működési elvéről, de tény hogy az agyában már megszületett az eszköz. Közölte is beosztottaival, akik a gépen dolgoztak, hogy aki netán elhalálozna, az legyen az első, aki majd üzenni fog az eszközön keresztül odaátról.

Élet a halál után

Mint ahogy az interjúk során kiderült, Edison nem volt híve a halál utáni élet hagyományos értelmezésének. Ő úgy gondolta, hogy az élet elpusztíthatatlan, és a testünk megszámlálhatatlanul sok apró darabkából áll, melyek közül mindegyiknek van önálló lelke. Ezek a lelkek az élet egységei. Minden ami élő, az kapcsolatban áll egymással. Számos oka van annak, amiért mi emberi teremtmények vagyunk, és ennél fogva magasabb szinten állunk, mint az egységek.

"Ezért gondolom azt, hogy mi mindannyian milliónyi lelkek vagyunk és testünk és elménk valójában lelkünknek megnyilvánulása fizikai formában − a lelkek örökké élnek. A halál csupán átmenet a lelkek számára egy másik valóságba. Hiszek abban,hogy személyiségünk túléli a halált. Márpedig ha ez így van, az eszközömnek működnie kell. Ez az, amiért most lázasan dolgozom a világ egyik legérzékenyebb műszerén!”