Boldogok az irgalmasok
A szegénység kérdésköre, a gyermekéhezés sajnálatos módon mindennapos témája a híradásoknak. Olykor valódi, fizikai értelemben vehető, toprongyos mélyszegénységről, és van, hogy ugyancsak valós, de inkább a szellemi, lelki nyomor jelenlétéről tanúskodnak ezek a tudósítások. A kettő nem mindig együtt jelentkező nélkülözés. A nyomorúság szívet sajgató, amikor idős emberek kerülnek nehéz helyzetbe, hiába van mögöttük évtizedek kitartó, kemény munkája, s ugyancsak megrázó, mikor rongyos, éhező gyermekekről szólnak a hírek, azokról, akik csak ártatlan szemlélői a világnak. Kár lenne tagadni azt is, hogy épp annyira nehéz ma fiatal pályakezdőnek lenni, mint idős, az élete harmadik harmadához érkező embernek. A nincstelenség meglévő, mély bugyrait cseppet sem tagadva, és nem vigaszképpen, de nem kifejezetten magyar jelenségről van szó. A munkanélküliség, a szegénység felszámolása nyugaton éppúgy hatalmas gondokat okoz, mint keleten.
