Csakis így érdemes tanítani!

Egy történet, amit jó szívvel ajánlunk minden szülőnek, tanárnak és gyereknek!

A fiú, aki pontosan emlékezett, hogy halt meg előző életében

A fiú élete egészen hétköznapi módon indult. Egy dolog volt furcsa: csakis repülőgépekkel akart játszani. Aztán megfejtették ennek az okát...

„Gyógyítani születtünk, nem hódítani!”

Bodza utca

Még jó, hogy a gyámom és nagybátyám, Vidor Károly kereskedő, a nagymama után itt örökölt egy rogyadozó házat a Bodza utcában. Legalább volt hol laknunk, mióta leégett Pesten az üzletház a raktárral. Mikor a tűzvész másnapján Karcsi bácsit elvitte két detektív, a cselédség szétszéledt, mire Ica néni, a bácsikám fiatal felesége, akit nemrég vett el, migrént kapott. Ez azt jelentette, hogy a homlokán egész nap vizes kendővel pihegett a szalonban. Néha csengetett, s szitkozódott, mert elfeledte, hogy már nem jön a cseléd. Pedig Ica nénit csinos fehérnépnek mondták, s a házban nem is csodálták, hogy a kereskedő vénségére megvadult. Egyszer a ház előtt snúroztunk, mikor Ica néni Bertával, a lányával a Duna korzóra indult sétálni. Ahogy kiléptek a kapun, a részeg szenes utánuk nézett, cuppogott, s a viceházmesterre kacsintva megjegyezte: – Jó kis dög!

Ezer forint reggelire

Bartos, a neves válóperes ügyvéd visszakézből szájon vágta feleségét. Evvel csattanós pontot tett a veszekedésre. Klári az asztalhoz kapott, hogy az ütéstől el ne essen. A kávéra váró csésze, amiből a férj már vagy tíz éve issza a reggeli konyakját kis feketével meglöttyintve, rosszkedvűen koccant a cukortartóhoz.

Legyek, kik túl korán röhögtek

Magyar orvosok Afrikában - Épül az ugandai egészségügyi központ

A Magyar Afrika Társaság (AHU) orvosi misszióival és különböző gyermektámogatási programjaival kiemelten fontos szerepet vállal az afrikai térség felzárkóztatásában és egészségügyi problémáinak kezelésében. A nonprofit szervezet 2009. óta szervez önkéntes orvosi missziókat Afrika rászoruló térségeibe. Az elmúlt időszakban összesen 29 önkéntes orvos 1-1 hónapig teljesített szolgálatot az afrikai kontinens 5 különböző országában; az utolsó misszió pedig október közepén indult útnak Ugandába.

Három állati történet

Ezekben a történetekben az ember és állat – állatok egymásközti – viszonya, természetes, olykor különös kapcsolata rajzolódik meg, a kötődés, a szeretet, a ragaszkodás néha érdekes megnyilvánulásairól. Történetek, amelyek nálad, veled, körülötted is megtörténhetnek, vagy lejátszódtak már. Ezek, vagy hasonló események arra figyelmeztetnek, hogy a természet harmóniájának megtartásában nagy szükségünk van egymásra. Szeretjük az állatokat, s általuk talán mi is szeretve vagyunk. De jól szeretjük-e őket, ismerjük-e a körülöttünk élő két- és négylábú társainkat? Biztosak vagyunk-e abban, hogy ami nekünk jó és kényelmes, az nekik is megfelelő életmód?

Vesd le az álarcod!

Kontinens a tenger mélyén?

Charles Darwin A fajok eredete című, 1859-ben megjelent műve komoly dilemma elé állította a tudósokat. Ha elfogadják azon állítását, hogy az egy helyen élő hasonló fajok közös őstől származnak, akkor miként értelmezhetők az olyan teremtményeket, mint pl. a lemur (maki), mely főleg Madagaszkár szigetén él, de kis számban a közeli Afrikában, ezenkívül Indiában és a Maláj-félszigeten is megtalálható? Más állat- és növényfajok esetében ugyancsak felmerül ez a kérdés. No de a tudósokat nem olyan fából faragták, hogy ne tudnának rögtön elfogadható magyarázatot találni arra a kérdésre, hogy a fent említett állatok hogyan jutottak át az Indiai óceánon. A kézenfekvő válasz: egy földhídon át. Ehhez csatlakoztak a geológusok is, rámutatva egyes közép-indiai, valamint dél-afrikai sziklák és kövületek közti hasonlóságra, és máris megszületett az Afrikát Indiával összekötő, a lemurok származási helyének tartott új kontinens, mely a Lemuria nevet kapta…

Falusi hangok, hangulatok

Szombat van. Madárdalos, finom, fátyolosan szép nyári reggel, teli csodás illatokkal: az akác már elvirágzóban, de a bodza még tartogat néhány szép virágtányért a friss ágakon. A nap most érkezik a kertbe, áttör az orgonabokrokon és a szőlőlugas nyújtózkodó kacskezdeményeit melengeti át, hadd érjék el a támaszul nekik kihúzott drótot.

Szegfű, a trombitáló tehén

Valami csodálatos volt, ahogy talicskán toltam Harmat Annát. Vadul loholtam vele, hogy csak úgy lobogott a haja a szélben, miközben kacagott, s ragyogtatta rám a csillagszemét. Pedig nappal volt. Aztán pihentünk a fűben. Anna hozzám bújt, én meg éppen simogattam volna, ahol még nem járt férfikéz, mikor a koca ordítása felriasztott mennyei álmomból. Nem haragudtam rá, hiszen reggelire várt, de legalább bizonyost tudtam, Anna lesz a feleségem, vagy senki. Tavaly még eszembe se jutott ilyesmi, mert ki vesz észre egy egeret? Pláne, ha az a kerítés mögül lesi a klottgatyás csürhénket. De mostanra szinte hihetetlen, milyen gyorsan nagylány lett.

A lilamaslis tudós

Kende Béla, az örök vidám világfi, s a kutatók kedvence, nyerítve megjegyezte, hogy a rektoruk még gyerek lehetett, mikor a lilamasli járta a ficsúrok közt. - Ma, aki ad magára, zöldszalagot köt - nézett körül büszkén, mert ő is ilyet viselt. - Hozok neked is Etuska - fordult a nagybajuszú lányhoz, aki az éjszakai laborprotokoll lapjait rendezte. A kollegina mosolyogva vállat vont, de válasz nélkül hagyta Bélát, és kisietett a katedrához.

Tanyák

Egyszer azt a mondatot írtam le egy versben, hogy a tanyák haragja a magány. Ma inkább azt gondolom, hogy a tanyák az emberi élet végletes beszűkülései. Ha nem fűtesz télen, meghalsz. Ha elesel az udvaron, és nem tudsz felállni, megfagysz. Ha ellopják a felfüstölt disznóalkatrészeket a padról, nem tudni, hogy húzod ki tavaszig. Ami a legelőn túl van, az a világvége nagyjából.

A rőzsehordó

Rőzse - milyen szép régi kifejezés. Favesszőkből álló köteg, írja a lexikon. Használták felázott talaj feltöltésre, patakok és folyók partjának megerősítésére és természetesen fűtésre. A szó talán Munkácsy Mihály képével, a közel száznegyven éve festett Rőzsehordóval hagyományozódott máig. Míg a neves festőművész alkotásán a rőzsét egy asszony hordja a hátán (pontosabban a képen éppen pihen), addig a huszonegyedik század rőzsehordója - legalábbis a vidéken élők bizonyára többször találkozhattak ezzel a valóság-festette vászonnal - a férfi, aki kisebb-nagyobb ágakat tol a biciklijén.