A csalánnal kapcsolatban az egyik legnagyobb kihívás, hogy rendkívül csípős. Az első és legfontosabb lépés tehát, hogy teljes védőfelszerelésben, vastagon beöltözve, gumikesztyűvel felszerelkezve menjünk csalánra vadászni. A viccet félretéve, nem csak a kézfejünket, de a karunkat és a lábunka is érdemes ruha alá rejteni. Bár a csaláncsípés nagyon jót tesz az egészségnek, egyáltalán nem kellemes.
Ne csak a levelet, hanem az egész növényt szedjük le, hosszú szárral, sok levéllel. Ez azért fontos, mert a következő lépés a szárítás, amit a legegyszerűbben úgy tudunk elvégezni, hogy csokorba kötjük a csalánokat a száruknál fogva, és egy száraz, szellős, de nem napos helyen felakasztjuk száradni.
A száraz csalánt ezután már csak egy jól zárható befőttesüvegbe kell tölteni, - vagy ha biztosítani tudjuk a megfelelően száraz és hűvös helyet, papírzacskóba vagy textilzsákba is tehetjük - és kész, egész télre megvan a mindenre alkalmazható csodateánk.
Mert a csalán valóban szinte mindenre jó
Elsősorban csodálatos méregtelenítő és béltisztító hatásáról ismert, de vértisztító, vérnyomáscsökkentő tulajdonságai is vannak, sőt, jó a gyomorhurutra és gyomorbántalmakra is. Magas vastartalma miatt vashiányos vérszegénységre is használják, és lázcsillapító hatása is ismert. Ezen túlmenően reumára és ízületi gyulladásra is ajánlják.
Bár valóban sokoldalú csodaszer, csak kúraszerűen szabad alkalmazni, annak ellenére, hogy az egyik legfinomabb gyógytea. Általában egy hónapos, legfeljebb hathetes kúrákat javasolnak tisztítókúrákra vagy egyes panaszok kezelésére.
Egy bögre teához egy-két teáskanál szárított csalánlevél és kb. két deci forró víz szükséges. A leveleket leforrázzuk, állni hagyjuk 15 percig, majd leszűrjük.
Mivel tehetem tönkre a gyógynövényemet szárítás közben?
A gyógynövények szárítása során több hibát is elkövethetünk, amelyek a későbbi felhasználás során minőségi problémákhoz vezethetnek.
Nem megfelelő a hely
Ha a gyógynövényeket túl párás vagy napos helyen szárítjuk, bepenészednek. Az ideális szárítási hely száraz, jól szellőző és árnyékos. A napfény gyorsíthatja a gyógynövények kiszáradását, de egyben csökkentheti a hatóanyagaik és illóolajaik mennyiségét is.
Nem járja át a levegő
Ha a szárítás során a növények nem kapnak elég levegőt elkezdenek rothadni. Győződjünk meg róla, hogy a növények közötti távolság elegendő, és a helyiség jól szellőzik.
Túl sűrű
Ha túl sűrűn kötjük őket össze szárításkor, a középső részek nem kapnak elég levegőt. A szárakat laza kötegekbe kössük össze, hogy a levegő jól átjárhassa őket.
Túl melegen helyen szárítjuk
A túl magas hőmérséklet gyors eredménnyel kecsegtet (például sütőben vagy szárítógépben) de károsíthatja a növények hatóanyagait és illóolajait. Az optimális szárítási hőmérséklet 30-40 °C között van.
Túl rövid szárítási idő
Ha a gyógynövények nem száradnak ki teljesen, a fennmaradó nedvesség miatt megromlanak. Győződjünk meg róla, hogy a növények teljesen szárazak, mielőtt tárolnánk őket. Ezt ellenőrizhetjük úgy, hogy a leveleket megdörzsöljük, és ha zizegnek, akkor megfelelően kiszáradtak.