Érdekességek

15 / 668 db bejegyzés — 40. oldal

Incidens az „Angyalkertben”

Incidens az „Angyalkertben”

Meyer bácsi hasra esett, ahogy nagy óvatosan az ebédjével az asztalához lavírozott. Bádogcsajkáját elejtette, az csörömpölve csattogott egy darabig, míg el nem ült Perbál atya asztala alatt. Már egy percre rá, onnan a széklábak közül pislogott büszkén, hogy: Lám! – milyen ügyesen sikerült az ebédlőt mákos tésztával behinteni. Még elhasalva káromkodott egy kicsit az ebédlő kövén. Szórakozottan lefricskázott egy tésztaszálat a fekete zakójáról, és úgy várta türelmesen Zsófia nővért, hogy felsegítse.

A Víg Zarándok fogadó

A Víg Zarándok fogadó

Hogy Péter-Pál napján meleg van, az nem csoda, de olyan füllesztő hőségről, ami már két napja a Budai-hegyekre feküdt, még a vének sem tudtak. Déltájt, Bicske felől pár távoli villámmal, hűsítő záport ígért az ég. – Tán estére ideér – gondolta Márton, a „Víg Zarándok” gazdája, de gyorsan becsukta az ablakot, mert a pokoli meleggel vagy ezer légy tülekedett a pult felé potyán vedelni. Mint ahogy ezt egy-két ájtatos zarándok is szeretné, mióta kegyhely lett a templom.

Megrabolt reménység

Megrabolt reménység

A környezetvédők a ’80-as évek végén hozták létre és tették ismertté a „fenntartható fejlődés” fogalmát, amely eredetileg azt jelentette, hogy minden nemzedék csak olyan mértékben elégíti ki a szükségleteit, amellyel nem veszélyezteti az eljövendő nemzedékek hasonló igényeinek azonos szintű kielégítését. Annak idején sok minden sűrűsödött össze ebben a két szóból álló kifejezésben, ami világszerte népszerűvé, elfogadottá tette: legfőképpen szolidaritás, felelősségérzet az utánunk jövők és a bolygó iránt, továbbá az a reménység, hogy lehet hosszú távon emberhez méltó életet élni ezen a planétán úgy, hogy közben nem tesszük tönkre jóvátehetetlenül létfenntartó rendszereit.