Édesgyökér

Az édesgyökér a Földközi-tenger mellékéről származik, Kis-Ázsiában és Oroszországban volt őshonos. Kínában az egyik leggyakrabban használt népi orvosság. Közkedvelt édesítőszer is annak köszönhetően, hogy ötvenszer édesebb, mint a répacukor. A medvecukor tulajdonképpen az édesgyökér kivonatából és sűrítményéből készül. Ha valaki nagyon édesszájú, és szeretne leszokni az édességről, rágcsáljon el egy-két édesgyökér darabkát, amikor rájön az édességroham.
Különböző misztikus tulajdonságokkal is felruházták az édesgyökeret, mert egyiptomi ásatásoknál gyakran találtak belőle a fáraók, vagy egyéb magas rangú személyek sírjában. Az egyiptomi leírások szerint az édesgyökérnek az volt a feladata, hogy segítse a lélek túlvilági életét. A szkíták kancatejjel keverve fogyasztották, a görögök és a rómaiak pedig főleg légúti panaszokra és asztma kezelésére használták. Oroszországban kezdték el először alkalmazni hivatalos orvosi kezelésben – hidrokortizonnal együtt használták mellékvese-betegeknél.
Fő hatóanyaga egy glicirrizinsav nevű anyag, amely gyulladáscsökkentő, nyálkaoldó hatású, köptető, és az emésztésre is pozitív hatással van.

Az édesgyökér legfőbb hatásai:

1. Stresszoldó – a mellékvese támogatásával.
2. Aki fekélyre hajlamos, azoknak érdemes fogyasztani, de akiknél már kialakult a fekély, azok is fogyaszthatják. Éhgyomorra javallott. A gyógyászatban a negyvenes évek óta használják erre a célra az édesgyökeret, gyorsítja a fekélyek gyógyulását, csökkenti a gyulladást és segít a nyálkahártya regenerációjában. A népi orvoslás gyomorégés ellen is ajánlja. Gyomorhurutnál és gyomorfekélynél 1g édesgyökérlevet oldjunk fel 100ml vízben, és ebből fogyasszunk kétszer-háromszor naponta.