Nem vitás, a patkány közutálatnak örvend. Kevés olyan élőlény van, amelynek már a neve is undort kelt, s ezek a rágcsálók rá is szolgáltak a „hírnevükre". Nemcsak csúnyák, hanem az ember számára néhány igencsak „gyomorforgató" szokással is rendelkeznek. Az is lehet, hogy félelmünk s ellenszenvünk éppen abból táplálkozik, hogy nagyon keveset tudunk róluk. Megváltozik-e a véleményünk, ha egy kicsit alaposabban megismerjük őket? Nos, ez mindjárt kiderül...

Amit szinte mindenki tud róluk, az az, hogy a pestist ők terjesztették el a középkorban. Az viszont már kevésbé közismert, hogy a járvány legyőzése is nekik köszönhető.

A pestis a régi korok egyik legszörnyűbb, járványszerűen terjedő betegsége volt. Ezt a betegséget a házi patkány terjesztette el az emberek körében. A XVIII. században, a kereskedők vitorlás hajóival szerte a világban egy másik faj kezdett teret foglalni magának: a vándorpatkány. Ez sokkal nagyobb és agresszívebb, mint a házi patkány. Megérkezése után kb. húsz év leforgása alatt kiszorította a házi patkányt, és szinte minden létező helyet benépesített. Igaz, hogy a vándorpatkányok is terjesztenek betegségeket, de jóval kevesebbet, mint pl. a városi galambok. A 19. század közepére már kialakultak a nagyvárosok csatornahálózatai, amelyek ideális lakóhelyei lettek a vándorpatkányoknak. Csak London csatornáiban több millió, egyes becslések szerint majdnem félmilliárd rágcsáló él. A csatornákon keresztül képesek bármelyik lakóházba bejutni, s mindent megrágnak, ami az útjukba kerül. A többi rágcsálótól hihetetlen túlélőképességük és kimagasló intelligenciájuk különbözteti meg a patkányokat.
A vándorpatkányok nemcsak a mászásban, de az úszásban is kiválóak. Le tudnak merülni a víz alá, hisz orrüregeiket képesek teljesen elzárni.
Nemcsak szemükkel tájékozódnak, hanem a denevérhez hasonlóan hangadással számolják ki - a felületről visszaverődő visszhang segítségével, hogy milyen messze van a tárgy, vagy hogy mekkorát kell ugraniuk. Egymást szaguk alapján azonosítják. Elképesztően jó „atléták": 180 centimétert ugranak, 72 órán át képesek úszni, és 10 másodpercen belül futják le a 100 méteres távot.
A patkányok nagyon gyanakvó és óvatos állatok. A mérgekkel és vegyi anyagokkal szemben hamar ellenállóvá válnak, sőt, ha észreveszik, hogy valamelyik társuk elpusztul a mérgezett ételtől, akkor a többiek már nem esznek belőle. Az útvonalat, amelyen egyszer jártak, soha sem felejtik el, sőt megérzik az esetleges veszélyt is.

Jóllehet a vadon élő patkányok általában csak 2 évig élnek, mégis őket tartják az egyik legsikeresebb rágcsálónak a Földön. Ennek oka, hogy a patkányok szaporodási rátája rendkívül magas - a nőstények mindegyike havonta 12 utódot hoz a világra. Igen korán, már 3-4 hónapos korukban szaporodóképesek. Társadalmuk magas szinten szocializálódott és mindennapi életüket is szervezetten bonyolítják.

A túlélés specialistájaként számon tartott patkányok mindig versenyben voltak az emberrel az élelemért. Ami azonban tény, hogy mértéktelen elszaporodásuknak legfőbb oka nem más, mint az ember. Az egyre szaporodó szemétdombok, a felelőtlen hulladékkezelés potenciális életteret kínál a rágcsálóknak. Mindehhez hozzájárul az épületek pincéinek, a csatornahálózatoknak a nem megfelelő karbantartása is. Hazánkban utoljára a 70-es évek elején volt óriási patkányinvázió (Budapesten), melyet a szervezett patkányirtás szüntetett meg. Azóta szinte csak állapotfenntartás folyik, de újra fennáll a veszély a rágcsálók elszaporodására. Egyre nagyobb számban hemzsegnek a csatornákban, s napról napra nő a patkányoktól fertőzött épületek száma is.

Nem jelent vigaszt az sem, hogy külföldön is meggyűlik a bajuk a közegészségügyi hatóságoknak a szapora rágcsálókkal. Pár éve az új-zélandi internet-szolgáltatás azért szünetelt, mert a patkányok átrágtak egy fontos - egyébként acélcsővel védett Internetkábelt.

A patkányinvázió a 2008-as Pekingi olimpiai játékok idején a biztonságos lebonyolítását is veszélyeztette. Olyan mértékben szaporodtak el a kínai fővárosban és környékén, hogy az már komoly egészségügyi kockázatot jelentett.
A várost körülölelő külső közlekedési körgyűrűn végzett vizsgálatok szerint helyenként 80 patkánylyuk és földalatti járat is volt kilométerenként, az átlagosnak tekinthető három helyett. A betegségterjesztő rágcsálók tömegesen jelentek meg a szállodákban, élelmiszeripari üzemekben és kórházakban.
A helyzet súlyosságát jelezte az is, hogy a patkányok ellepték Kína termőföldjeit is. A rágcsálók a rizs-, tök-, és dinnyeültetvényeket támadták meg, de tulajdonképpen mindent megettek, amit találnak. A patkányhadsereg óriási létszámú, így van olyan terület, ahol csak egymás hátára állva tudtak csak a táplálékhoz férkőzni.
A megtámadott területen 3 forintnak megfelelő jutalmat tűztek ki a patkányfarkakra. Volt olyan földműves, aki két nap alatt ezer farkat szolgáltatott be.
Mindenütt jelen vannak a rágcsálók, és manapság nemcsak hajón utaznak, hanem - bármilyen meglepő - repülőgépen is. Sőt, csak a felszállás után derült ki, hogy a Columbia őrsikló egyik útja alkalmával egy egész patkánycsaládot is magával szállított...
Jóllehet, az ember mindent elkövet a patkánypopuláció ritkítása érdekében, a legtöbb patkányt mégis a természet pusztítja el - nagyobb árvizek, tűzvészek által. Vannak azonban olyan patkányfajok, amelyeket maga az ember szaporít. Bámulatos tűrő- és alkalmazkodóképességüket maximálisan kihasználják a laboratóriumok: a patkányok a leggyakrabban használt kísérleti alanyok.