A luffaszivacs szárazon kemény és érdes, azonban víz hatására merev rostjai rugalmassá, puhává válnak. A megpuhult szivacs első osztályú és kíméletes bőrradírként szolgál. A luffaszivacsos masszázs felpezsdíti a vérkeringést, javítja a bőr anyagcseréjét, élettani folyamatait. Mondhatjuk, hogy a luffa rendszeres használatával bőrünk rövid idő alatt újjászületik.
Hengeres szivacstök vagy luffatök (Luffa aegyptica, syn. Luffa cylindrica) Ázsiából származó kúszónövény, a honos tökféléink rokona. Levelei serteszőrösek, virágai sárgák, hasonlóan a többi kabakoshoz. Különbség a termésében, illetve felhasználásában van: a tökök éretten étkezésre alkalmatlanok. Héja éretlenül zöld, megérve barnássárga, száraz lesz. A héj alatt a termés belseje rostos, szivacsszerű, ebből készíthető az első osztályú fürdő- vagy masszázsszivacs.
Szivacstermesztés a kiskertben
Minden vállalkozó kedvű kertésznek javasoljuk, ültessen luffatököt. Magját vetőmagboltban keressék. Májusban kell elvetni, fészkenként 3-4 darabot 3-4 cm mélyre. A növény minden gond nélkül termeszthető, ugyanúgy mint a tökfélék. Arra kell odafigyelni, hogy virágzáskor, terméskötéskor elég vizet kapjon, és legyen mire futnia. Két-három méter magas egy átlagos növény, de akár kilenc méterig is felkúszik, ha jók a körülmények (sok csapadék, meleg nyár)
Egy tő 6-8 db termést ad, melyek átlagos súlya 1 kg.
Sokoldalú felhasználás
A szépségipar nem csak szivacsként kínálja. Már kapható luffa rostokat tartalmazó szappan, tusfürdő, testradír és a természetbarát anyagok hívei számára még papucs is készül belőle.
De használható a háztartásban is takarításhoz, konyhai- és fürdőszoba-tartozékok takarításához. Házilag készíthető belőle luffapapucs és luffaszappan. Különböző ajándéktárgyak is készíthetők a szivacstök rosthálózatából. Szép és érdekes virágkötészeti alapanyag.
A virág rügyei, szára, zsenge levelei valamint a kis zöld gyümölcsök ehetők. Ez utóbbi elkészítése a cukkinihez hasonló.
A szivacskészítés menete
A termést ősszel, még a fagyok előtt, kocsánnyal együtt szedjük le, és szellős helyen, felfüggesztve szárítsuk tovább. Teljes kiszáradása után a külső, bőrszerű héj eltávolítható, a termés alakját megtartva előtűnik a rostok világosbarna szövedéke.
Ahhoz, hogy feldolgozható alapterméket nyerjünk, először a termést áztatnunk kell pár napig, utána hámozzuk meg, a magokat is szedjük ki. Majd tiszta, bő vízben addig mossuk, amíg csak a rosthálózat, vagyis a luffaszivacs marad. Ezután szárítsuk ki a napon.
