Koreai kutatók tettek közzé egy kutatást, amelybe 172, 40 és 60 év közötti nőt vontak be. Egyikük sem szedett magas vérnyomás gyógyszert és nem voltak urológiai betegségeik, valamennyien normál BMI-vel rendelkeztek. Náluk a kutatók a vese telítettségét és a vérnyomást mérték, előbbit hasi ultrahanggal, utóbbit vérnyomásmérővel.
Az eredményekből kiderült, hogy a legalább 3 órán át visszatartott vizelet felvitte a vérnyomásértékeket. Vizelés előtt átlagosan 124.2 ± 20.8 Hgmm volt a szisztolés érték és 78.3 ± 13.3 Hgmm a diasztolés, míg ürítés után mindkét érték csökkent. A szisztolés érték 120.0 ± 21.0 Hgmm-re, a diasztolés érték pedig 75.4 ± 12.3 Hgmm-re.
A szakértők szerint tehát a vérnyomást érdemes mindig vizeletürítés után mérni, amikor a vese üres.
Különösen a vesebetegeknek és a családjuknak érdemes tisztán látni, hogy a vesék működése hatással van a szív munkájára is. A vesék ugyanis létfontosságú szerepet játszanak az anyagcsere során keletkező salakanyagok kiválasztásában, a testből való kiürítésében, egyes hormonok termelésében, a testnedvek összetételének kialakításában.
A vese a keringési rendszer létfontosságú részeként a szervezetben lévő só- és vízmennyiség szabályozásával biztosítja vérnyomásunk kiegyenlítettségét. Ezért tehát bármilyen fokú vesezavar kedvezőtlenül hat a szív funkcióira. Ugyanakkor az összefüggés kétirányú: a keringési rendszer betegségei is visszahatnak a vese működésére, ugyanis a szív-érrendszeri betegségek amellett, hogy elősegítik a vesebetegség kialakulását, a vesebetegeknél sokszorosára emelik az olyan betegségek kockázatát, mint a szívelégtelenség, a szívinfarktus és a stroke.
