A gombák nem ínyencek, nem is válogatósak. Így mindenütt megélnek: csak úgy hemzsegnek a talajban, a levegőben, a vízben, az élelmiszerekben, a lakásban - sőt magukban az élőlényekben is! A gombákat akkor tekintjük károsnak, ha mint paraziták károsítják a gazdaszervezetet.

A gombák nagy része jó ismerősünk. Például a pék az élesztőgombát, a sörfőzde a sörélesztőt hasznosítja. A nemes penészgomba nélkülözhetetlen a sajt-gyártásban a Camembert, a Brie vagy a Roquefort előállítása során. A sokféle étkezési gomba az ínyencek kedvelt eledele. E kedves, jóindulatú gombák rosszindulatú rokonai azonban az ember ádáz ellenségei. Ezek azok, melyek a testünkben rejtőzködnek.
A gombák első megközelítésre rendkívül titokzatosnak tűnnek. Pedig valójában igen hasznos élőlények. Olyanok, mint valamiféle újrahasznosító üzem: az energiát nem a napfényből vagy a levegőből, hanem más organizmusokból nyerik, rendszerint elhalt növényi vagy állati maradványokból táplálkoznak. 
A gombák nagy részét gombaszövedék, a micélium alkotja. Egyes fajoknál a micéliumból termőtest alakul. Ilyen például a kedvelt csiperke, a laska, vagy a vargányagomba. A gombák tábora azonban nagyrészt szabad szemmel láthatatlan, mégis hatalmas. Ki hinné, hogy a világ legnagyobb élőlénye - egy gomba? A 600 km2 kiterjedésű gombafonalat amerikai kutatók találták a talajban. A láthatatlan gombafonalak az emberi sejteket, például bőrünket is beszőhetik.

Bennünk élősködnek

A szakemberek szerint az emberi szervezetben legalább százféle parazita gomba található. Egy gomba akkor káros, ha hosszú időn át élősködik szervezetünkben. Az ilyen gomba kórokozó, vagy szaknyelven: patogén.
Ha a gombák hosszú távon meg akarnak telepedni bizonyos testrészekben, például egyik kedvenc tartózkodási helyükön, a bélben, a gazdaszervezet sejtjeihez tapadnak. A patogén gombák speciális kémiai anyagok segítségével, mintegy a sejtfalra „akaszkodva” tapadnak a hámsejtekhez. Ha a gomba megköt, nagyon erősen tapad. A lábról például erős mechanikus dörzsöléssel sem távolítható el tökéletesen.
Egyes gombák vegyi anyagaik segítségével feloldják a sejtfalat, és behatolnak a sejtekbe. Ez történik a bélben is, ha a gomba nem kap elég táplálékot. Tápanyag után kutatva átfúrja a bélfalat, és eljut a véredényekig. Majd az érbe is behatol, és a vércukorból táplálkozik.
A szervezet saját védekező-rendszere azonban akadályt gördít a gombák megtelepedésének útjába, de a kórokozó élesztőgombák minden eszközt bevetnek, hogy kijátsszák az immunrendszer éberségét. Álcázzák magukat, hogy az immunrendszer ne idegen anyagként, hanem a test saját anyagaként azonosítsa őket, tehát ne védekezzen ellenük. A testi sejtek felépítését utánozva be is tudják „csapni” az immunrendszert.
A nem kívánatos betolakodókkal szemben a szervezet egész sor további eszközt állít hadrendbe. Ám a kórokozó gombák gyakran ezeket is legyűrik. A gyomor-bél traktusban, ahol a savas gyomornedv normálisan elpusztítja a mikroorganizmusokat, vagy egyszerűen meggátolja a szaporodásukat, az ártalmatlan sütő-, illetve sörélesztő elpusztul. A kórokozó élesztőgombák azonban a különlegesen savas közegben is remekül érzik magukat, és akadálytalanul szaporodnak.