
Álom egy másfajta temetőről
Ébren álmodtam: láttam egy temetőt, amelyben minden az ÉLET-ről szólt. Nem nyikorgó, rozsdás vaskapun kellett belépni: a határoló vonalat jelölő élő sövény folytonossága néhány méterre megszakadt: ez jelentette a bejáratot. Az élő kerítést az adott vidéken őshonos bokrok, cserjék alkották, amelyek tavasszal a madárdaltól, nyáron a madárfiókák csicsergésétől voltak hangosak, egész évben menedéket, télen pedig táplálékot nyújtottak az ég szárnyas lakóinak.