Egy műanyagpalack lebomlási ideje akár 1000 év is lehet, és legalább addig, de többnyire azután is az élővilágot károsítja. Ráadásul meglehetősen drága is ahhoz képest, hogy többnyire csak egyetlen egyszer használjuk. Szerencsére egyre több helyen üzennek hadat a műanyag csomagolásoknak – pl. San Francisco-ban a nejlonzacskók után a PET palackokat is kivonták a forgalomból.
A lebomló palack Ari Jónsson, izlandi terméktervezőnek köszönhető, aki az Izlandi Művészeti Akadémia diákjaként munkáját a Rejkjaviki DesignMarch nevű fesztiválon mutatta be.
Innovatív „üvegeihez” az agar nevű, zselés állagú algakivonatot találta megfelelőnek, melyet az 1650-es években fedeztek fel Japánban, amikor a panziósok megfigyelték, hogy a félretett leves másnapra kocsonyás állagot ölt. Az 1800-as évektől kezdve aztán már laboratóriumban is vizsgálták, ma pedig élelmiszeradalékként is használatos.
Jónsson eljárása egészen kézenfekvőnek tűnik: agarport kevert össze vízzel, melynek eredményeként zseléállagú anyagot kapott. Ezt a kocsonyát először megmelegítette, majd hideg formába öntötte, melyet még jégbe is forgatott, amíg a zselé palackalakúra nem szilárdult benne. Néhány percnyi fagyasztás után az üveg már használatra kész, és addig őrzi meg a formáját, amíg ki nem ürül. Miután elfogyott belőle a folyadék, elkezd összeesni. Jónsson azt mondja, akár meg is eheti, aki kedveli ezt az íz világot.
Forrás: ecolounge.hu
