A természetes szerves anyagokkal ellentétben a legtöbb műanyag nem bomlik le, hanem egyszerűen mind kisebb darabokra esik szét, elméletben ennek nincs határa az egyes molekulákig. 

Miért veszélyesek?

A nanoműanyagok olyan aprók, hogy a beleken és a tüdőn keresztül közvetlenül a véráramba kerülnek és onnan eljuthatnak a szervekbe, beleértve a szívet és az agyat. Behatolhatnak az egyes sejtekbe, és átjuthatnak a méhlepényen a meg nem született csecsemők testébe. 
A műanyaggyártás a világon megközelíti az évi 400 millió tonnát. Évente több mint 30 millió tonnát dobnak ki a hulladékba. Sok műanyagból készült termék, beleértve a szintetikus textíliákat is, még használat közben is szórja a részecskéket. A palackozott vízben lévő műanyagok azután váltak igazán közüggyé, hogy egy 2018-as tanulmány literenként átlagosan 325 részecskét mutatott ki. Későbbi tanulmányok ezt a számot megsokszorozták. A tudósok azt gyanították, hogy még több is van, mint amennyit eddig megszámoltak, de a jó becslések megálltak az 1 mikrométer alatti méreteknél, ami a nanovilág határa.

Új képalkotó technológia a nanoméretű műanyagok feltérképezésére

Naixin Qian, a Columbia Egyetem környezetkémikusa és kollégái egy új képalkotó technikát fejlesztettek ki, amellyel mindenki számára láthatóvá válnak az alattomos ezredmilliméternél is kisebb petrolkémiai törmelékdarabkák. Arégi észlelési módszerekkel ellentétben, amelyek csak a jelenlévő részecskék tömeges becslésére képesek, az új technika nemcsak az egyes részecskéket különbözteti meg, hanem lehetővé teszi azok azonosítását is.
A nanoméretű műanyagdarabok egy mikrométernél, azaz egy ezredmilliméternél is kisebbek (az emberi hajszál vastagsága 70 mikrométer vagy 70 ezredmilliméter). Ezek számos ipari folyamat mellékhatásaként, valamint a nagyobb műanyagtermékek lebomlásakor keletkeznek. 
A kutatók egy olyan lézerpárt használtak, amelyet úgy lehet hangolni, hogy rezonáljon bizonyos molekulákkal, ami lehetővé tette a célrészecskék kémiai összetételének azonosítását.


Ezzel a technikával a kutatók számos, az Egyesült Államokban népszerű palackozott vízmárkát vizsgált meg. Egyes mintákban literenként akár 370 ezer részecskét is kiszúrtak, amelyeknek akár 90 százaléka nanoméretű műanyag volt. Ez átlagosan körülbelül 240 ezer nanoplasztik-részecskét jelent literenként, ami akár százszor több lehet a korábbi becsléseknél.

Nem a testünkbe jutó műanyag hordozza a fő veszélyforrást

A leggyakoribb műanyag, amit találtak, meglepő módon nem a palackok anyaga volt, hanem egy poliamid nevű vegyület. Ironikus módon ez alkotja a palackozott víz tisztítására használt szűrőket. A műanyag palackok anyaga, a PET szintén várakozáson felüli mértékben volt gyakori. A várttal ellentétben nem a nagyobb, hanem a kisebb részecskék teszik ki az összes észlelt műanyag mintegy 90 százalékát.

Bár a mikroműanyagok nem okoznak azonnali mérgezést, komoly potenciális veszélyforrást jelentenek hosszú távú hatásaik miatt, mivel felhalmozódnak a testünk különböző szöveteiben, az agyunktól a placentáig. A műanyagnak az a rossz szokása is megvan, hogy olyan veszélyes stopposokat is magához vonz, mint az antibiotikumoknak ellenálló baktériumok, a mérgező égésgátló anyagok és a ftalátok. Az apró műanyag-molekulák pedig elméletileg ezeket a legérzékenyebb szöveteinkbe szállíthatják.