A csalánlé előállítása nagyon egyszerű. Csak egy műanyag vagy fa dézsára, esetleg hordóra lesz szükségünk hozzá. A fém hordó nem megfelelő, mert a csalán erjedése közben olyan vegyületek keletkeznek, amelyek reakcióba léphetnek a fémmel. Ez nem csak a csalánlé hatását módosíthatja, de a tároló edényben is kárt tehet.
1 kg csalánhoz kb. 10 liternyi esővizet, vagy kútból származó vizet használjunk. Ha csak csapvizünk van, azt felhasználás előtt legalább két napig hagyjuk állni.
Elkészítés:
A csalánt kaszálás vagy gyomlálás után kisebb darabokra tépjük, ha nagyon öreg a növény, akkor csak a leveleit használjuk fel.
1:10 arányban felöntjük vízzel és két napon keresztül érleljük. Nem szabad teljesen lefedni, de érdemes szúnyoghálót feszíteni az edény keretére, hogy bogarak ne kerüljenek bele. A kész csalánlevet egy szűrőn vagy gézdarabon leszűrjük, hogy ne duguljon el a permetező, és egy liternyi csalánléhez 8-9 dl-nyi vizet öntünk hígításként.
Ezzel az oldattal permetezzük le a levéltetvek vagy takácsatkák által megtámadott növényeket.
Már az első alkalommal szinte teljesen eltűnnek, de érdemes 5-6 nap múlva megismételni a műveletet. Természetesen ehhez újabb adag friss csalánlevet kell készíteni, mert a több napos ázás során elveszti hatékonyságát.
Ha nem használjuk fel az összes csalánlevet a permetezéshez, akkor hagyjuk állni a hordóban további két három napig, de gyakran kevergessük meg. Amikor már erjed, kiváló tápoldathoz jutunk. 1:20 arányban hígítva öntsük a növények gyökeréhez. A csalánlé kiváló nitrogénben gazdag tápanyagforrás, és nem csak erősíti, de a betegségekkel, kártevőkkel szemben is ellenállóvá teszi a növényeket.