A jód eloszlása
A jód bolygónk folyékony magjából a magmával együtt a tengerekbe ömlik, és lávaként egyenetlenül oszlik el a Föld felszínén. A málló kőzetből is kiválik, és oldható só formájában a talajba szivárog. Minél sűrűbb/tömörebb a földfelszín, annál könnyebben köti meg az ily módon kioldódó sót, illetve az esővel a földre érkező jódrészecskéket. Ha a talaj laza, annál nagyobb mennyiségben jut ez az elem a talajvízbe, és áll a növényzet és az állatvilág rendelkezésére.
Ehhez a folyamathoz társulnak egyéb olyan kozmológiai és éghajlati történések is, amelyek befolyásolják a jód eloszlását a földfelszínen. Így például 4 jégkorszak felelős a felszín felbarázdálásáért, a morénák és a finomabb talaj kialakulásáért. E folyamatok elsősorban az utolsó jégkorszakra voltak jellemzőek, amely úgy 20 000 évvel ezelőtt zajlott le. A jég körülbelül 1000 m magasan feküdt a földréteg felett, s a növekvő felmelegedéssel mozgásba kezdett. A jégréteg nyomása alatt elkezdett felolvadni a jég, és a vízzel egyetemben kimosta a szétmállott kőzetet. A völgyekben, amelyeken a gleccserek áthaladtak, a jód kimosásának folyamata hosszabban tartott és hatásosabb volt, mint a völgyet körülvevő magaslatokon.
Így lehetséges, hogy Svájcban a Berni-fennsíknak jódban gazdagabb a talaja, mint a körülzárt völgynek.
Mindehhez járul még az a tény, hogy a nagy jódraktárakból, a tengerből a jód elpárolog, az atmoszférában a nedvességben és a szilárd részecskékben kondenzálódik, és az esővel visszakerül a szárazföldre. Tehát a szél irányában, amely a felhőket a szárazföld fölé tereli, megnövekszik a talaj jódtartalma a kontinensen. Azoknak a tájaknak a talaja, ahol nem fúj sokat a szél, szegényebb jódban.
Jódhiány és a pajzsmirigy betegségei
Azt tudni már, hogy a pajzsmirigy megduzzadása, a strúma vagy golyva, jód adagolásával csökkenthető. Ez megfordítva is igaz – ha a táplálékkal felvett jód nincs elegendő mennyiségben jelen, strúma kialakulásához vezet. A jódhiány nagyságrendje és a strúma fellépésének gyakorisága közötti összefüggés bizonyítható. Anélkül, hogy a jód előfordulási területeit meghatároznánk, a Föld jódhiányos területei statisztikailag feltérképezhetők lehetnének az ugyanezen területek lakossága körében százalékosan előforduló strúmamegbetegedések alapján.
Tudományos szempontból azonban biztosabb, ha a vizelettel kiválasztott jód mennyiségének meghatározásával állítunk fel összefüggést a jód mennyisége és a strúma kialakulásának gyakorisága között, hogy így bizonyítsuk, milyen mértékűnek kell lennie a jódhiánynak ahhoz, hogy strúma kialakulásához vezessen.
A jód, mint a megelőzés eszköze
Általánosságban kijelenthető, hogy Európa országai jódhiányos területnek bizonyulnak. Az a tény is bizonyítható, hogy a táplálékkal felvett napi 150–250 mg jód megakadályozza a strúma kifejlődését.
Következtetésképpen a jódhiányos területeken terapeutikus meggondolásból pótolni kell a táplálékból hiányzó jód mennyiségét. Az adagolás mértékét az egyén fejlődési stádiumához és a különböző életkorhoz kell igazítani!
