A benedekfű, latin nevén Cnicus benedictus L. egy ma már kevésbé ismert gyógynövény, aminek gyógyhatása a méltán népszerű máriatövisével vetekszik. A benedekfű gyógyászati felhasználásáról az első feljegyzések az ókorból származnak, ahol értékes növényként tartották számon. A középkorban pedig a kolostorok kertjeiben is megtalálható volt, és a neve ebből az időszakból származik - a „benedictus" (áldott) szóból, mivel hitték, hogy a növény gyógyító ereje áldásos hatást gyakorol az emberi testre. A benedekfű őshazája Elő-Ázsia és a Földközi-tenger vidéke. Hazánkban ma már több helyen termesztik. Gyógynövényboltokban leggyakrabban kapszula formájában találkozhatunk vele, de a svédkeserű egyik alkotóeleme is.

Hieronymus Bock, a német botanikus, orvos és lutheránus lelkész Így írt a benedekfűről.

 „Be kell itt mutatnom néhány híres tapasztalatot, ahogyan hozzám eljutottak: először e fű Frigyes császárnak Indiából jött nagy tisztelettel, és megmutattatott, hogy ha valaki e füvet az ételben vagy italban használja, azt megvédi a nagy fejfájástól, ami a szemek fölött fáj. A fű porrá törve, borral megiva elemészti és kivezeti a nyálkát a gyomorból, aki pilulákat készít belőle, könnyebben beveheti.

„A szirup jó hideg gyomorfájásra, ugyanígy sárgaságra és kezdődő vízkórságra. Pestis idején nagyszerű megelőző szer. Egy jó evőkanálnyit kell desztillált vizével bevenni. A mi orvosaink használják szűkkeblűség, mellbaj, oldalszegzés és tüdőbaj ellen is, ugyanígy bélférgekre és nyálkától és epétől jövő görcsökre.”

A benedekfű körülbelül fél méter magas egynyári növény. Ötélű szára van, mely alul serte, felül pedig mirigyszőrökkel borított. A levelek hosszas lándzsa alakúak, öblösen szeldeltek és az egyes szeletek tüskésen fogasak. Az egyes virágok sárga színű virágzatot képeznek. Hengeres, kissé görbült, barna színű kaszattermése van.

Virágzása kezdetén aratják. Gyógyászati célokra oldalhajtásait és felső 30–40 cm hosszú virágos, leveles részét szedik. Árnyékos helyen kell szárítani, mert a napfényre érzékeny; azon hamar kifakul. Egy kilogramm szárítmányhoz 4 kilogramm nyers növény kell.

A benedekfű mint gyógynövény

A benedekfű népi elnevezése a keserű bogáncs, ennek oka, hogy e gyógynövény kivonata igen keserű. Magas keserűanyaga-tartalma rejti különleges gyógyhatását, ami elsősorban az epe és a máj betegségeit kezeli, az emésztőrendszer problémáira, a gyomor és a bélrendszer gyógyítására is kiváló!

A benedekfűt hagyományosan emésztési problémák, étvágytalanság és emésztőrendszeri problémák kezelésére használták. A növényben található természetes vegyületek hozzájárulhatnak a gyomor és a bélrendszer működésének javításához, valamint segíthetnek a gyulladások enyhítésében.

Fő hatásai erős keserüanyagainak, valamint számos ásványi sónak, vitaminoknak és illóolajoknak köszönhetők. Legfontosabb keserű anyaga a knicin, de emellett nyálkát, csersavakat, flavonoidokat és egy kevés illóolajat is tartalmaz.

 

Gyógyhatásai:

– A népi gyógyászatban általános erősítőszerként alkalmazzák kimerültség, megfázás és szívműködési zavarok esetén.

– Egyaránt hatásos gyulladások és a máj rendellenes működése esetén.

– Epetermelést serkentő, epehajtó és az epeműködést szabályozó.

– Keserüanyag-tartalma az étvágytalanság hatásos ellenszere.

– Hasznos gyenge gyomor, gyomorégés, gyomor-bélhurut esetén.

– Nyugtatja a hasnyálmirigyet.

– Vírusölő (Herpes zoster, Herpes simplex).

– Csökkenti a köszvényes rohamokat, ezért kiegészítő gyógyszerként is használható.

– Nagyon jó vizelethajtó hatása van.

A benedekfű hatása külsőleg

Bőrgyulladás és nyálkahártya-gyulladás esetén, valamint övsömör és herpesz ecsetelőként gyógyhatású. A népgyógyászat fagyás, a bőr rákos elfajulása kezelésére használja. Mivel jó baktériumölő hatású, ezért a növény kiválóan alkalmas lassan gyógyuló sebek, továbbá különféle bőrelváltozások, például fiatalkori akne (pattanások) kezelésére. A benedekfüves borogatást használják ezenkívül borotválkozás vagy szőrtelenítés okozta irritációk enyhítésére is.