Magyarországon 40 féle (!) gyógyszer tartalmaz paracetamolt. De miért is érdekes ez? Hozzáférhető egy adat, miszerint az USA-ban évente 50 ezer paracetamol mérgezés történik, amiből 500 halállal végződik. Azért csak ennyi, mert az időben elvégzett májátültetés megmentheti a beteget. Ezek a gyógyszerek jó része olyan, amit az emberek minden gondolkodás nélkül bekapnak, ha influenza-szerű tüneteket tapasztalnak. Egy sor reklám még biztat is erre.
Igaz, egy gyógyszeripar termékeit ismertető és reklámozó portál szerint nálunk semmi ok az aggodalomra, Magyarországon nem szokott paracetamol mérgezés előfordulni. De miért volnának az USA-ban vagy más fejlett országban ostobábbak az emberek, mint nálunk? Osszuk el az USA adatokat 30-cal, mert így megkapjuk a tízmillió főre eső adatot. Ezek szerint nálunk - optimista becslés szerint - évente kb. 1700 paracetamol mérgezés kell történjen, és ebbe 17-en bele is halnak.
De miért is olyan veszélyes a paracetamol?
Elvileg egy felnőtt napi 4 gramm paracetamolt gond nélkül bevehet, csakhogy ez egészséges, jól táplált emberre vonatkozik. Az "egészséges" meglehetősen laza fogalom, pl. a túlsúlyos vagy elhízott embereket egészségesnek tekintik, pedig az elhízott embereknél garantált a máj elzsírosodása. A magyar népesség 60%-a túlsúlyos vagy elhízott. Aztán van még egymillió rendszeresen alkoholt fogyasztó lakos. Mondhatni tehát, a máj működészavarai igen gyakoriak.
Mi történik egy ilyen beteg májjal, ha a "gazdi" influenzás lesz, vagy fáj valamije? Egyszerű: dobálja be a fájdalom és lázcsillapítókat, a mája meg erőlködik a májkárosító melléktermék (N-acetyl-p-benzoquinone imine) semlegesítésén. Akinek balszerencséje van, abban ebből a májkárosító melléktermékből genetikai okokból a szokásosnál is több termelődik. A májzsírosodásban vagy cukorbetegségben szenvedőknél is fokozottan termelődik ez a káros bomlástermék, így kerek a kép. Mivel a paracetamol lázcsillapításban alatta marad az ibuprofennek vagy az aszpirinnak, az emberek - elégedetlenkedve az eredménnyel - gyakran többféle lázcsillapítót is bevesznek, így akaratlanul is túlhaladhatják az egyszerre bevehető vagy a napi limitet meghaladó mennyiséget.
A máj méregtelenítő működéséhez szükséges a glutathion, ami egy antioxidáns. Ennek termelődése függ egy - csak táplálkozással bevihető - aminosavtól, a ciszteintől. Magyarán, aki betegsége miatt étvágytalannál válik, annál a glutathionszint gyorsan lecsökken. Na és megint az átkozott gének! Van, akiben eleve kevesebb glutathion termelődik. De, ha ezt is ráírnák a gyógyszer tájékoztatóra, azzal sem mennének sokra, mivel ezeknek a tájékoztatóknak a fő célja a gyártó felelősségének betegre való áthárítása.
Igazság szerint az ilyen tájékoztatók elolvasása után csak igen vakmerő emberek mernének gyógyszereket bevenni.
Az emberi tájékozatlanságból fakadó óvatlanság miatt elég sok embert kerülgeti a májkárosodás veszélye. Amiért ritkább a baj, mint lehetne, az abból fakad, hogy a máj egy határig képes regenerálódni, s ha a betegek még azelőtt abbahagyják a paracetamol szedését, hogy végleg kipurcanna a májuk, mit sem tudnak arról, hogy az élet-halál mezsgyéjén egyensúlyoztak.
A paracetamol mérgezést ráadásul nem könnyű észrevenni, hiszen az megegyezik azoknak a betegségeknek a tüneteivel (émelygés, hasi fájdalom), amire a gyógyszer szedik. Mire a sárgaság, zavartság felhívja a figyelmet a problémára, már késő.
Sokan különféle fájdalmaikra rendszeresen szednek paracetamolt, holott a paracetamol nem is igazán jó fájdalomcsillapító. Egy vizsgálatban 400 mg Ibuprofennel hasonlították össze 1000 mg paracetamol hatásosságát, és az ibuprofen sokkal hatásosabbnak bizonyult. Ez persze nem az ibuprofen reklámja szeretne lenni, hiszen az ibuprofen egy NSAID, és a nem szteroid gyulladáscsökkentők legalább olyan veszélyesek. Mondhatni, a két gyógyszer közti választással csak a halálnemünket választhatjuk meg. Jó, tudom, most sokan arra gondolnak, hogy ők már évek óta szedik ezt vagy azt, aztán mégsem lett semmi bajuk. Ez igaz, de akinek meg baja lett tőlük, az most nem olvassa ezt a cikket.
De visszatérve a paracetamolra, ezt ajánlják és írják fel legtöbbször deréktáji fájdalmakra, holott a paracetamol nem jobb a placebónál. De mivel a placebo sok embernél elég hatásos, így hát sokaknál a paracetamol is hatásos(nak tűnik).
A paracetamol azért hatástalan fájdalomcsillapító, mert nem csökkenti a fájdalmat okozó gyulladást. Hatása ugyanis centrális, azaz az agyban csökkenti a fájdalomérzetet.
A paracetamol és a vese
Mint általában a nem szteroid gyulladásgátlók, így a paracetamol is károsítja a vesét. A vizsgálatok szerint különösen a rendszeres paracetamol szedők vannak ennek a kockázatnak kitéve. Egy thaiföldi vizsgálatban, akik életük során 1000 gramm paracetamolt szedtek be, azoknak hatszoros volt a kockázatok a krónikus veseelégtelenségre. Ez az 1000 gramm soknak tűnhet, de ez 2000 darab 500 mg-os tabletta, amit, ha valaki 60 év alatt szedett be, akkor az 10 naponta jelent 1 tablettát. A folyamatot súlyosbítja, ha valakinek más vesekárosító betegségei is vannak, mint pl. magas vérnyomás vagy cukorbetegség. A veseelégtelenséggel az a baj, hogy mire észreveszik, addigra már csak együtt lehet élni vele, de a veseműködésen javítani nem igen van mód.
A paracetamol és várandós anyukák
Mit szedjen a terhes nő, ha láza van, vagy fáj valamije? Hát a legveszélytelenebb láz- és fájdalomcsillapítót: a paracetamolt. Az orvosok és gyógyszerészek még ma is ezt ajánlják, holott már 2013-ban megjelent egy vizsgálat, amely arra figyelmeztetett, hogy a magzatot ért paracetamol hatására a felnövő gyermekeknél különféle mozgás- és kognitív fejlődési zavarok figyelhetők meg. 2014-ben egy újabb vizsgálat szerint a terhesség alatt szedett paracetamol hiperkinetikus vagy figyelemzavaros hiperaktivitást eredményezett. A vizsgálatot még abban az évben megerősítette egy másik is. A kérdés kutatása azóta sikertéma lett, sorra jelennek meg az ezt alátámasztó vizsgálatok.
A paracetamol valamiképp beavatkozik az agy működésébe, és ez egy fejlődő agy esetében mindenféle zavarokat okozhat, és okoz is, mint az ábra mutatja.
A paracetamol és az agy
Az első vizsgálatok azt mutatták, hogy a paracetamol fájdalomcsillapító hatása abban áll, hogy lecsökkenti a "szenvedéshatást", azaz a gyógyszer szedőt kevésbé zavarja a fájdalom, ami ugyanúgy fennáll. Az agyunk gazdaságosan van felépítve. A fájdalom, az a fájdalom, akár sérülésből, gyulladásból származik, akár lelki eredetű. Ez arra a meglepő következtetésre vezethet, hogy a paracetamol hatásos lelki fájdalomra is. Azt is megfigyelték, hogy a paracetamol szedése érzéketlenné teszi az embereket a szociális ingerekre, azaz mások örömére vagy fájdalmára és letompítja a saját érzelmeiket is.
Talán meredek asszociáció, de a szociális ingerekkel szembeni közömbösség és az érzelmek megértésének a képtelensége az autizmus jellegzetes tünete.
Egy apa nyomozni kezdett az ügyben, az ő fia miért lett autista. Steffan Shultz arra figyelt fel, hogy az autizmus onnantól kezdett gyakorivá válni, amikortól egy ritka gyermekbetegség kockázata miatt leáldozott az aszpirinnak és az orvosok hevesen kezdték ajánlani lázcsillapításra a paracetamolt. Schultz kimutatta, hogy az autizmus gyakorisága együtt nőtt (vagy alkalmilag csökkent) az MMR oltás okozta láz csökkentésére használt paracetamollal. Amikor rossz híre kelt a paracetamolnak, lecsökkent a fogyasztása és némileg csökkent az autizmus gyakorisága is, majd újra meglódult és folyamatosan nő azóta is a paracetamol gyermekeknél való alkalmazása és vele együtt nő az autizmus gyakorisága is.
A teória erősen egybecseng a paracetamol magzati és idegrendszeri hatásait kutató vizsgálatok eredményeivel, de az igazolása vagy cáfolata még várat magára.
Mindenesetre, ha választani lehet, a vizes borogatás a legveszélytelenebb a lázcsillapításra, vagy az Algopyrin, mert mint az adatok mutatják, ez a legveszélytelenebb láz- és fájdalomcsillapító.
A cikk Szendi Gábor: Én inkább a borogatást ajánlom című írása felhasználásával készült.