A borafű az ajakos növényekhez tartozik, és eredetileg a Földközi-tenger keleti partvidékén és a Fekete-tenger partján volt honos. A Benedek-rendi szerzetesek sok más gyógynövénnyel együtt hozták át az Alpokon és juttatták konyhakertjeinkbe és fazekainkba. A borsfű az ajakosok családjába tartozik. Fűszer- és gyógynövényként is számon tartott növényről van szó, amelynek szárát és illóolaját gyógyászati célokra használják fel. 


Egynyári növény, amely magról vagy dugványról szaporítható. A magokat egyenesen a földbe vessük 3 cm mélyre, vagy csak szórjuk a talajra.  Alacsony, bokros, egyéves növénnyé fejlődik, apró lila virágokkal, és szürkészöld keskeny, hosszúkás levelekkel. Lilásrózsaszín virágait júliustól szeptemberig hozza, kedvező termőhelyen, (napos, meleg helyen) virágos hajtásait akár kétszer is begyűjthetjük. A levágott friss növénytömeget - szellős helyen kiterítve - azonnal szárítani kell. Az élelmiszerboltokban kapható őrölt, szárított változathoz képest összehasonlíthatatlanul jobb a házi, de saját híján a gyógynövényboltban beszerzett borsikafű-tea (nem filteres) frissen morzsolva is sokkal finomabb ételek ízesítésére.
 A borsika kedvelt fűszernövénye a babból készült ételeknek, a zöldséges, húsos, kolbászos és egytálételeknek, és bár nem csökkenti a nehéz, tartalmas ételek kalóriatartalmát, de emésztésüket némiképp megkönnyíti. Bazsalikommal együtt alkalmazva ízesíti az ételeket, ha sószegényen vagy só nélkül kell főznünk. 
A borsos ízű levelekkel húsokat, kolbászokat és mártásokat ízesíthetünk, de nagyon jó és klasszikus kísérője a savanyú káposztás és fejes káposztából készített ételeknek. Emellett jó a babos, gombás, krumplis ételekhez is, valamint pácokhoz is gyakorta szokták adni.
A borsikafű jól kiemeli a halak, a tojásos ételek, a sajtok ízét. Dél-Franciaországban kecskesajtot pácolnak borsikafüves szószban. Zöldségek közül a legjobban a paradicsomhoz illik, érdemes kipróbálni paradicsommártásokba. Az olaszok gyakorta készítenek olyan fűszerkeveréket, amelyben a kakukkfű, az oregánó, a majoránna és a zsálya mellett a borsikafű is szerephez jut.

A borsika mint gyógynövény

A baktériumok, vírusok és gombák elleni hatás, ahogy azt bizonyára már sejtik is, elsősorban a növényben nagy mennyiségben jelen lévő illóolajnak köszönhető, amely karvakrolt, cimolt, timolt és más antibiotikus hatású alkotórészeket tartalmaz. 
Mindezeken kívül tartalmaz cserző- és keserűanyagokat, szitoszterint, urzolsavat is. E hatóanyagok összessége hozza létre a borsika emésztést elősegítő, gyulladáscsökkentő és a szervezet ellenálló képességét növelő hatását.
Tea formájában hatékony emésztési zavarok, felfúvódás, hasmenés, köhögés és nyálkás hörghurut esetén, és ezenkívül étvágyjavító hatása is van. 

Külsőleg gyermekeknél szamárköhögésben és asztmás panaszoknál: 100 g borsikát öntsünk le egy liter forrásban lévő vízzel és 20 percig hagyjuk állni. Szűrjük át, és adjuk a fürdővízhez hetente 2-3 alkalommal.

Borsikatea:

2 teáskanál borsikából és 1/4 liter forrásban lévő vízből készítjünk. Hagyjuk 10 percig hűlni. Mézzel édesítve hatékony szere a köhögés, a hörghurut, valamint a görcsös és száraz köhögés kezelésének. A teába természetesen azonos mennyiségben kakukkfüvet is keverhetünk. 

A hagyományos, nagyon régi füveskönyvek általában nem tesznek olyan nagy különbséget a kakukkfű, az oregánó és a borsika között, mert hatásuk és felhasználási területük nagyon hasonló. A borsika alkalmas lábgombásodás kezelésére. A legjobb, ha az egész lábfejünket naponta kétszer bedörzsöljük egy evőkanál olívaolajból és 5 csepp borsikaolajból álló keverékkel. 
Makacs körömgombát hígítatlan olajjal ecseteljünk be. A friss, szétmorzsolt hajtások enyhítik a rovarcsípések okozta fájdalmat.