Az alig hét magyarországi cikta-tartóból az egyik legjelentősebb állománnyal Nagy Tibor rendelkezik. A gazdálkodó azt is fontosnak tartja, hogy az adott állatfajtát arra hasznosítsa, amely célra egykor azt kitenyésztették. E juhfajtát gyapjáért tartották az egykori magyarországi németek, gyapjából készítették a házi, illetve a ház körüli munkálatokhoz használatos házicipőt, a „pacskert”, s a vastag zoknit, a „fuszeklit”. Jellemzően nem nagy nyájakban tartották, a ciktát, hanem háztáji jószágként -- néhány egyedből álló csoportokban.
Most pedig lássuk, hogyan lett a régi német háziállatból régi magyar háziállat? A török kiűzése után, az 1700-as években svábok érkeztek-költöztek az elnéptelenedett magyar vidékekre, ők hozták magukkal – nem magát a ciktát, mely már Magyarországon alakult ki, hanem annak a maihoz nagyon közel álló, ősi változatát, a zaupelschafét. A magyarokkal együtt élő sváboknál aztán létrejött a cikta.
Sokkal később, történelmi kataklizmák után, amikor a magyarországi németek egy részét kitelepítették Németországba, a ciktatartás is visszaszorult. Olyannyira, hogy az 1970-es években az akkor még eredeti tartási környezetben megtalálható, néhány tucat példányt felvásárolta a magyar állam, s Nagydorogon, az állami tulajdonban lévő juhtelepen helyezte el. A rendszerváltáskor ez a telep szétesett, és az állatokat egy magyarországi német származású tenyésztő, Tisch József vásárolta meg. Halála után fiai hosszú távon nem foglalkoztak ciktával, eladták az állományt, s többek között Nagy Tibor vásárolta fel az állatokat, azoknak is jelentős részét -- mintegy száz egyedet, folyamatosan, az évek során. A tenyésztő több mint tíz esztendeje foglalkozik a ciktával.
Jó, jó – mondhatjuk --, de honnan származik a bevétel, amiből az állomány fenntartását biztosítja? Részint a tenyészállat-értékesítésből -- más tenyésztők Nagy Tibortól szerzik be a kezdéshez szükséges egyedeket --, részint pedig vágóállat-értékesítésből. De összességében az állomány nő, és ezt egyéb bevételéiből finanszírozza a vállalkozó.
-- A magyarhoni cikta-összállomány nyolcszázas nagyságrendű lehet. A mai tenyésztők tudomásom szerint magyarok; német származású nincs is közöttük – mondja a tenyésztő. Azt is tőle tudjuk, hogy Németországban egy bajor múzeum (Schwäbisches Bauernhofmuseum Illerbeuern) foglalkozik e juhfajta bemutatásával -- Magyarországról származó egyedeket szaporítva. A világon sehol másutt nem létezik ilyen juhfajta, ezen a néven.
Mik a tenyésztő céljai a ciktával? Elsősorban magának a fajtának a fenntartása az utókor számára. Ez akkor érhető el leginkább, ha minél szélesebb körben elterjed a cikta létezésének híre, s a cikta juhhús fogyasztása kellő mérvű piac létrejöttét eredményezi. A ciktából egyes vélemények szerint a legfinomabb birkapörkölt készíthető, kemencében sült húsvétibárány-lakomának is kiváló. Nagy Tibor az e juh gyapjából létrehozható hagyományos sváb ruhadarabok készítését is szeretné megtanulni idős magyarországi német származású emberektől.
És miként néz ki maga a cikta? A kisebb termetű juhfajták közé tartozik; a testet hosszú fürtű, durva, fehér gyapjú – amiről már szóltunk – borítja. Az anyák többnyire szarvatlanok, s a kosok egy része is. A szarvakkal rendelkező egyedek csigás „fejdíszt” viselnek. Marmagasságuk 50-60 centi; az anyák testtömege 25-45, a kosoké 45-55 kiló. Végül pedig az anyagi értékek után következzék egy szellemi is: a Magyar Posta által 2005-ben kibocsátott, „Élő örökségünk” bélyegsorozat s blokk borítékján a cikta képe látható! Többek között így került be szervesen a hazai kultúránkba, azt gazdagítva, a magyarországi svábok valahai, kedvelt juhfajtája.
Farkas Csaba
