A sztívia eredete

A sztívia (Stevia rebaudiana) Dél- és Közép-Amerika trópusi és szubtrópusi régióiban őshonos. Ez egy 50-100 cm magasra növő örökzöld növény. Az őszirózsafélék családjába tartozik, ami azt jelenti, hogy közeli rokona a körömvirágnak, a dáliának, a kasvirágnak, a százszorszépnek és még a pitypangnak is! Több mint 150 különböző fajt ismerünk, amelyek közül néhányat a virágos növények, másokat a cserjék közé sorolunk. Érdekes módon a sztívia eredetileg egynyári növény volt. A célzott nemesítésnek köszönhetően azonban ma már évelő növényként is termeszthető.

Sztívia termesztése magról

A sztívia magról történő termesztése viszonylag egyszerű. A kulcs a jó minőségű vetőmag. Beltérben egész évben vethető, de a legjobb időszak tél végétől tavaszig tart. Ha nyáron a kertben szeretnénk termeszteni, akkor a magokat az utolsó lehetséges fagy előtt körülbelül 7-8 héttel vessük el. Nálunk ez március és április első felére tehető.

A sztívia előnyei

A sztívia édesebb, mint a cukor, nem növeli a vércukorszintet, nem hizlal, elősegíti az immunitást, nem savasítja a szervezetet, számos egészségügyi előnye van, és könnyen termeszthető.

Így vessük

Először is tegyünk egy edénybe vagy tálba magvetésre megfelelő földet. A többi növényfajhoz hasonlóan ez sem tartalmazhat műtrágyát vagy hozzáadott tápanyagot, mivel ezek hatására a palánták túl gyorsan nőnek, ami gyengévé teszi őket. Morzsoljuk szét a felszínen lévő szubsztrátumot, hogy ne maradjanak nagy csomók. Szórjuk el a magokat, és óvatosan nyomjuk le őket az ujjainkkal. A bazsalikommagokhoz hasonlóan a sztívia magok is fényben csíráznak, ezért ügyeljünk arra, hogy ne fedjük be őket túl vastag talajréteggel. Legyünk óvatosak, mivel nagyon érzékenyek és sérülésre hajlamosak, akárcsak a citromfűmagok.
A csírázási idő 7 és 21 nap között változik. Ez idő alatt nedvesen kell tartani a magokat, hiszen akár egy kiszáradás is „megölheti” őket. A legjobb, ha a cserepeket műanyag zacskóval fedjük le. Azonban ügyeljünk arra, hogy ne legyen teljesen lezárva, mivel a magvaknak levegőre is szükségük van! Figyeljünk arra, hogy ne vigyük túlzásba az öntözést! A sztívia magvak hajlamosak a penészesedésre. A legjobb öntözési módszer a szórófejes palack használata. Csak akkor öntözzük újra, ha már kissé kiszáradt.
Ha a cserepeket műanyag zacskóval fedjük le, lehet, hogy nem is kell öntözni a sztíviát, miközben csírázik. Valójában egy üvegházszerű környezetet hozunk ezzel létre, hogy bizonyos mértékig képes legyen saját vízgazdálkodására. Az elvetett sztívia magokat tegyük világos, meleg helyre. A csírázáshoz ideális hőmérséklet 20-23 °C körül van. Amikor az első zöld palánták megjelennek a cserépben, távolítsuk el a műanyag zacskót, és folytassuk az öntözést! Ha túl sűrűn vetettük el a sztíviát, akkor szedjük ki a felesleget, amikor már legalább 4 levele van, és óvatosan ültessük át egy másik cserépbe.

A sztívia szaporítása gyökérről: