Az ember éteri testében rengeteg passzív energia van. A különféle gyakorlatoknak részben az lenne a célja, hogy ezeket a passzív erőket, amiket minden ember hordoz az étertestében, aktivizálja.

Olyan egészségmegőrző és gyógyító gyakorlatokról lesz szó, amelyek az ember éteri erőit, energetikai rendszerét növelik, gyógyítják, és ezáltal váltanak ki pozitív változásokat. Ezeknek a gyakorlatoknak a nagy része elsősorban a testi egészségre hat, de természetesen a lelki és szellemi szintekre is van közvetett hatása.


Az ember energetikai rendszere

Az energiákat az ember három fő csatornán keresztül gyűjti magába:

  1. A főcsakrákon keresztül, amik a testen helyhez kötöttek;
  2. a mellékcsakrákon át, melyből három tartozik egy-egy főcsakrához;
  3. az akupunktúrás pontok által, amik hasonlítanak a csakrákhoz, csak sokkal kisebbek.

Az emberben energiavezetékek vagy energiapályák vannak, amikben az energia (vagy kultúrától függően a csí, prána, mana stb.) kering. Ezeket az energiacsatornákat hívják meridiánoknak vagy nádiknak. A csakrákon, mellékcsakrákon és az akupunktúrás pontokon felvett energia a meridiánok segítségével jut el a szervekhez, sejtekhez. Ahol 21 meridiánpálya metszi egymást, ott alakultak ki a csakráink. Ahol 14, ott a mellékcsakrák, és a többi helyen az akupunktúrás pontok.

Az energia-felvétel szabályai

Nagyon sokféle energia-felvevő gyakorlat van. A betegségek nagy része arra vezethető vissza, hogy valamelyik főcsakra, mellékcsakra vagy akupunktúrás pont blokkolódik, és az egészséghez ismét be kell indítani az energiapályákat, megnyitni a blokkolt pontokat.

Az energetikai gyakorlatoknak van úgymond egy tíz parancsolata:

  1. Az első alapszabály az, hogy az ember ezeket a különféle energetikai és tudati gyakorlatokat üres gyomorral végezze.
  2. A második alapszabály az időpont megválasztása. A napfelkelte körüli időpont a legjobb a gyakorlásra, lehetőleg mindennap ugyanabban az időpontban.
  3. A harmadik, ami fontos, a laza öltözet, a helyiség pedig legyen jól kiszellőztetve, illetve ha tehetjük, menjünk ki a szabadba, a friss levegőre.
  4. A negyedik lényeges pont: a rendszeresség. Annak a gyakorlatnak van igazán átütő hatása, ami 24 óránként megismétlődik.
  5. Az ötödik alapszabály a különféle gyakorlatoknál, hogy ne feszülten álljunk neki, ha szükséges végezzünk lazító gyakorlatot előtte.
  6. A hatodik alapszabály az, hogy az ember mindig úgy végezze ezeket, mintha most csinálná először, és közben figyelnie és tudatosítania kell azt, hogy mi történik a gyakorlat által a testében és a lelkében.
  7. A hetedik alapszabály, hogy az embernek bíznia kell a test bölcsességében. Nem szabad görcsösen ragaszkodni a gyakorlatok pontos menetéhez. A testből jövő impulzusok megváltoztathatják.
  8. A nyolcadik alapszabály azt mondja ki, hogy a gyakorlat végzése közben az ember érezze és tudatosítsa, hogy szinte túlnő a testén.
  9. A kilencedik pont, amit figyelembe kell venni, hogy az ember ne erőlködve gyakoroljon, a könnyed végrehajtás nagyon fontos.
  10. A tizedik alapszabály az, hogy az ember váljon szándéktalanná. A gyakorlatokat magáért a gyakorlatért, a gyakorlat öröméért érdemes végezni.

Az embernek a megérzése alapján intuitívan kell kiválasztania, hogy melyik az a gyakorlat, amit szívesen végezne, majd utána legalább három hétig végezni a gyakorlatot, hogy kiderüljön, jó-e ez neki.

Az energia-felvétel néhány lehetséges módszerei

Az első lehetőség az energia felvételére különböző ásványok, kövek segítségével történik. Ennek az egyik legegyszerűbb formája az, amikor az ember mind a két kezébe lehetőleg ugyanolyan követ vesz, és körülbelül 5-10 percig szorosan a tenyerébe szorítja azokat. Erre alkalmas pl. a borostyánkő, a jáspis, az ametiszt, a citrin, a lápisz lazuli, a magnetit vagy a hegyikristály.