Sokszor elcsábulunk a kertészetekben egy érdekes növény láttán, otthon azonban nem találunk neki jó helyet. Mindig mérlegeljük először, milyen helyre kerül új választottunk, igényeinek megfelelő körülményeket tudunk-e biztosítani. Általános szabály, hogy a színes levelű növények több fényt igényelnek, a zöld levelűek kevesebbel is beérik. A levelek mintázata, színes rajzolata intenzívebb, ha több fényt kap növényünk.
Ha lakásunkban kevés a fény és mégsem elégszünk meg a zöld különböző árnyalataival, vásároljunk mikulásvirágot. Már nem csak a nevét adó piros fellevelűeket választhatjuk, hanem sárgásakat, krémszínűeket is. A szakkertészetekben előnevelt növény néhány hétig szépen díszlik, aztán ajándékozzuk el olyannak, aki világosabb helyen tovább tudja gondozni.
A páfrányok között több árnyékot, félárnyékot kedvelőt is találunk.
A vénuszfodorka (adiantum) kecses termetű, nagyon mutatós növény. Télen kevés vizet és tápanyagot kíván, inkább párásítsunk környezetében. A vesepáfrány (nephrolepsis) is a szórt fényt, félárnyékot szereti. Rendszeresen ellenőrizzük földlabdáját, nem szereti a kiszáradást, de a sok vizet is rosszul tűri. Gyakran permetezzük és védjük a huzattól.
A csüngő csokrosinda (chlorophytum) nagy tűrőképességű növény. Nyáron a szabadban is tarthatjuk, télen meleg szobában kevés fény mellett is szépen fejlődik. Apró fehér virágait azonban csak több fény hatására hozza. Egyszerűen szaporítható, a nagyobb növényeken hosszú lecsüngő szárakon jelennek meg a sarjak. Mérsékelt vízigényű, húsos gyökerei vízérzékenyek, ne locsoljuk túl.
A szobai futóka (scindapsus) is hálás növény, különböző formára nevelhetjük. Több növényt moharúd mellé ültetve érdekes hatású oszlopot nevelhetünk. Ilyenkor csípjük vissza hosszú hajtásait. Rácsra is futtathatjuk, de ampolnában csüngő növényként is tarthatjuk. Közepes vízigényű, dugványozással könnyen szaporítható, dekoratív növény. Leveleiről rendszeresen töröljük le a port.
Ha kistermetű növényt keresünk, a csipkeharaszt (selaginella) jó választás. Kb. 15 cm hosszú hajtásai szőnyegszerűen terülnek el. Huzatra, száraz levegőre érzékenyek, csak lágy, szobahőmérsékletű vízzel párásítsunk!
Az Indonéziából származó kontyvirágféle a zamia (zamioculcas) igazi különlegesség. Sötétzöld fényes levelei dekoratív szobadísszé teszik. Tartsuk távol kisgyerekektől, mert mérgező. A szárazságot jobban bírja mint a túlöntözést, mivel gyökérgumói vizet raktároznak. A túlöntözés a gyökerek rothadását okozza. Ne tegyük hideg, huzatos helyre!
Ha nagyobb növényt szeretnénk, a hegyipálmát (chamaedorea elegans) válasszuk, világos, félárnyékos helyen szépen fejlődik, könnyen kezelhető. A kifejlett növény hangulatos szoliterként díszíti a lakást.
Általában árnyékot is jól tűrő szobanövénynek tartják a köznéven könnyezőpálmaként ismert monszterát (monstera). Valójában ez a növény nem is pálmaféle, hanem a konytvirágfélék családjába tartozik. Eredeti élőhelyén a dzsungelban az aljnövényzetben él, ahol csak szűrt fényt kap, sötét lakásban azonban kisebb leveleket hoz, és levelei csak idősebb korban „szakadnak” fel, alakul ki a jellegzetes perforált levélforma. Szobában nevelve nagyon ritkán virágzik. Nagyra nő, lakásban is eléri a 1,5-2 métert, nyáron metszéssel formázhatjuk. Törékeny léggyökereit azonban ne vágjuk le.
Fontos, hogy a téli hónapokban nagyon ügyeljünk a növény öntözésére és táplálására. A fényszegény időszakban lassabban fejlődik a növény, kevesebb tápanyagra van szüksége, csak havonta maximum egyszer tápoldatozzunk. Öntözés előtt mindig nézzük meg az ültetőközeget, a túlöntözést nehéz helyrehozni. A fűtési szezonban rendszeresen párásítsunk.
