Van egy hely a világon, ahol sértésnek számít, ha valakinek azt mondják: „olyan fiatalosnak tűnsz” vagy hogy „az idő szinte semmit nem fogott rajtad”. Ott így bókolnak egymásnak: „milyen korosnak tűnsz ma”, és azt értik alatta, hogy a megszólított bölcs és érettségében gyönyörű. Ez a különös hely Abházia, ahol ha az emberek füllentenek a korukkal kapcsolatban, akkor több évet mondanak, nem pedig kevesebbet, ahogy az Nyugaton szokás. Eltúlozzák az életkorukat, ez ugyanis az ő kultúrájukban nagyobb társadalmi megbecsülést biztosít számukra.

Dan Georakas kutató a következőképpen magyarázza az idősek magas társadalmi státuszát Abháziában:

„Az időskor egy sikeres élet megkoronázása… Az öregekhez való viszonyulás annyira pozitív, hogy igen ritka az állami fenntartású otthon, hiszen még a legkisebb családokban is sok rokon akad, aki örül a megtiszteltetésnek, hogy otthonába vehet egy idős embert.”

Az abházok hosszú és tevékeny életre számítanak, és jó okuk van rá, hogy várják az öregkort. Az idősek nélkülözhetetlenek egy olyan kultúrában, amely ilyen nagyra értékeli a hagyományok folytonosságát. Nem úgy gondolnak rájuk, mint teherre, hiszen nem is érzik annak őket. Épp ellenkezőleg, ők a társadalom legértékesebb erőforrásai. Egy gyakran hallható abház közmondás: Isten mellett az öregre is szükségünk van.

A modern nyugati társadalomban azokat az idős férfiakat, akik érdeklődést mutatnak a szex iránt, néha „mocskos vénembernek” tartják. Ugyanakkor Abháziában az időskori aktív szexuális életet éppoly természetesnek tekintik, mint az egészséges étvágyat vagy a nyugodt álmot. Az abházok nem gondolják, hogy előrehaladott éveik miatt el kéne fojtatniuk természetes vágyaikat.