A lestyán fogyasztását a középkori szerzetesek többek között köszvény, máj- és lépbetegségek, továbbá tüdőpanaszok és bélgörcs ellen javasolták. A jótékony hatású növényt Bingeni Boldog Hildegárd szintén alkalmazta, például nyirokcsomó-duzzanat, köhögés vagy menstruációs panaszok kezelésére.  Magját, levelét és gyökerét a természetgyógyászat vizelet- és szélhajtó, valamint köptetőszerként alkalmazza.


Mindezeken felül a lestyánt széles körben használják fűszernövényként, amely nemcsak az ételek ízét gazdagítja, de megkönnyíti az emésztést is. Görcsoldó tulajdonsága folytán a lestyán lazító és enyhén fájdalomcsillapító hatású. Serkenti az epehólyag működését.  Segítséget nyújt gyomor- és bélpanaszok esetén: javítja az emésztést, mérsékli a szélszorulást, továbbá serkenti az étvágyat.  Vizelethajtó tulajdonsága ugyancsak igazolt.

A köptető hatású lestyán a népi gyógyászat számos felső légúti megbetegedésre ajánlja.
Jótékony (vizelethajtó, köptető vagy az emésztőrendszer működését szabályozó) hatását a lestyán a benne lévő illóolajnak köszönheti.  A növény emellett szerves savakat, kumarint, cukrokat, gyantát és csersavakat tartalmaz, a levele pedig mindezeken kívül vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag.