Néro elmebaja
Az ókori felhasználók is tudták, hogy van káros hatása az ólomnak, de azzal nyugtatták magukat, hogy ha csak kis mennyiségben kerül be a fém a szervezetbe, akkor nem túl veszélyes.
Ólomból voltak a vízvezetékrendszer csövei, ötvözeteiből kupákat, tányérokat, kancsókat, edényeket és serpenyőket készítettek, de a bor tartósítószerként is használták, sőt, bármilyen hihetetlen, az ólom volt az első mesterséges édesítőszer is, amit előszeretettel alkalmaztak a római szakácsok.
Egyes kutatók úgy vélik, hogy a Római Birodalom hanyatlásában a rómaiak ólommérgezésének is jelentős szerep jutott. Az ételekben és az ivóvízben jelenlévő ólom meddőséghez vagy halva születéshez vezethetett, sőt lehet, hogy e mérgezés felelős a két degenerált uralkodó, Caligula és Nero elmeproblémáiért is.
Őrült benzin
Az 1920-as évek elején vezettek be egy szerves ólomvegyületet, az ólom-tetraetilt, adalékanyagként, a benzin kompresszió tűrésének javítására és a motor „kopogásának” csökkentésére. Ez a felfedezés jelentős volt, mert lehetővé tette a belsőégésű motorok fejlesztését. Rövid idővel az ólom-tetraetil bevezetése után a vegyszert előállító munkások közül sokan megbetegedtek. Olyan hírek kezdtek elterjedni, hogy a munkások megőrültek és kényszerzubbonyt kellett rájuk húzni. Az újságírók az ólmozott üzemanyagot „őrült benzinnek" nevezték. 1925 májusában az Egyesült Államok vezető főorvosa felfüggesztette az ólmozott benzin előállítását és használatát. Közben egy orvosokból álló bizottság megvizsgálta az anyag veszélyességét. Azt állapították meg, hogy „nincs elég indok arra, hogy megtiltsák az ólmozott benzin gyártását és használatát üzemanyagként, amennyiben biztosítják, hogy a forgalmazás és a felhasználás megfelelő szabályok betartása mellett történik."
Csak 1970-ben vezettek be olyan előírásokat, amelyek az addiginál alacsonyabb ólomszintet írtak elő a benzinben.
Mérgezési tünetek
Az ólom azért veszélyes, mert gátolja azt a biokémiai folyamatot, amelynek során a vér vörösvérsejtjei felépülnek.
A szervezetben felhalmozódó ólom korai stádiumban fejfájást, kedvetlenséget, vérszegénységet, nyugtalanságot, viselkedési problémákat és a koncentrálóképesség romlását okozza. Hosszabb idő után szellemi visszamaradottsághoz, vaksághoz és egyéb szellemi és testi tünetekhez, végső esetben halálhoz vezethet az ólommérgezés.
A felnőttek esetében is káros, ha a szervezetükbe ólom kerül. A gyerekek azonban különösen érzékenyek rá.
Ólom található a már említett benzinen, falfestéken és vakolaton kívül egyes szárazelemekben, műtrágyákban, kozmetikumokban, lőszerekben, zománcokban, tintákban és élelmiszerekben.
Ólom az élelmiszerekben
Az élelmiszer a legjelentősebb ólommérgezés-forrás, bár az emberek nagyrészt nincsenek ennek a veszélynek a tudatában.
A növények könnyen felszívják az ólomszennyeződést a talajból, amely így a növényeket elfogyasztó állatok és emberek szervezetébe is bejut. Az élelmiszer-feldolgozás során a levegőből is kerülhet ólomszennyezés az ételekbe. Az ólmot a konzervdobozok leforrasztásánál is használják. Egy kutató 400-szor nagyobb mennyiségű ólmot mért a tonhal konzervben, mint a friss tonhalban. Rájöttek arra is, hogy a levegőből ólomszennyeződés hullik le a földre. Így az utcák porába és a talajba bekerülő ólom is lehet a mérgezés forrása, különösen a gyerekek esetében. A forgalmas nagyvárosok porából vett mintáknak mindössze 1 grammjában 9-10-szer annyi ólmot találtak, mint amennyi a gyermekek esetében a teljes megengedett napi ólombevitel tömege.
Kutatások azt mutatják, hogy a gyermekkori ólommérgezés sokkal szélesebb körben elterjedt, mint ahogy régebben gondolták. Nemcsak nagyvárosokban gyakori, hanem vidéken is, különösen a nagy forgalmú autópályák közelében.
