Így bánj a vízzel, hogy jó legyen neked és a Földnek is!

A környezeti problémákkal szemben sokszor tehetetlennek érezhetjük magunkat: túl nagyléptékűnek gondoljuk őket, melyekkel szemben egyszerű emberként nem tudunk fellépni. Ez a legtöbb esetben nem igaz, mindenki tehet ugyanis a nagy, rendszer szintű problémák megoldásáért. Így van ez a vízgazdálkodással is: saját otthonainkban úgy óvhatjuk vízkészleteinket, hogy a közjó szolgálatába állva mi magunk is jól járunk.

Elterjedt, de rossz: mindent elvezetni az utolsó cseppig

Magyarországon a legtöbb háztartásban feleslegesnek tekintik és elvezetik a tetőről, burkolt felületekről összegyűjthető vizet, pedig hasznosítani is lehetne. A vizet jobb esetben közterületre, vízelvezető árkokba engedik – így azonban a területről elfolyó víz nem helyben hasznosul, hanem árkok, csatornák, folyók szövevényes rendszerén át haladva a Fekete-tengerben köt ki. A másik probléma, hogy ez a gyakorlat a klímaváltozással egyre sűrűbbé váló villámárvizeket és belterületi elöntéseket is kezelhetetlenné teszi: nem lehet akkora árokrendszereket kiépíteni, amelyek egy heves zivatar vizét maradéktalanul elvezetik, ha az összes háztetőről azonnal az árkokba folyik a víz.

Ennél sokkal rosszabb, ám szintén gyakori megoldás, amikor a tetőről összegyűjtött esővizet a szennyvízcsatornába vezetik. Ez nem csak szabálysértő, de jelentős természetvédelmi és anyagi károkkal is jár. A csatornába jutó vizet ugyanis szállítani, szivattyúzni és a szennyvíztisztítókban tisztítani kell, mely óriási többletköltséget ró a közművek üzemeltetőire. Ezen felül heves esőzéskor a szennyvíztisztítók nem tudják fogadni a rengeteg esővízzel kevert szennyvizet, és kénytelenek azt tisztítatlanul a természetes befogadókba – folyókba, holtágakba, tavakba – engedni, ami gyakran megtörténik például Szentendrén vagy Dél-Pesten, a Soroksári-Dunánál. Extrém esetben a víz elmoshatja a szennyvíztisztítót is, hetekre megbénítva annak hatékony működését.

Ha a csapadékvíz kezelését és hasznosítását mindenki a telkén belül oldaná meg, az egyszerre tenné zöldebbé, élhetőbbé és élettel telibbé a kerteket, és tehermentesítené az önkormányzatokat a vízelvezetés megoldásának költséges feladata alól. Ideje felismerni, hogy a víz erőforrás, és ennek megfelelően otthonainkban is takarékoskodni és gazdálkodni kell vele. Erre számos lehetőség kínálkozik. 

Így gyűjthetjük az esővizet

Egy 100 m² alapterületű tetőre évente átlagosan 58m³ víz hullik, melyből egy 1m³-es tartályban körülbelül 50m³-t lehet összegyűjteni. Ha ennyi vizet hasznosítanánk például locsolásra, azzal átlagosan évi 32.000 forint víz- és csatornadíjat spórolhatnánk meg.
A vizet kétféleképpen gyűjthetjük: a felszín feletti tartályok bár szem előtt vannak, de a gravitáció segítségével egyszerűen tovább vezethető belőlük a víz, például locsolhatunk vele. Fontos, hogy a víz gyűjtésére használt tartály tiszta, napfénytől védett és fedett legyen.
A földbe süllyesztett tartályok drágábbak ugyan, de nem foglalnak helyet a kertben. Olcsóbb megoldás, ha fertőtlenítés után régi ciszternákban gyűjtjük az esővizet, ahonnan a víz szivattyúzással hasznosítható, de akár a földbe is beszivárogtathatjuk, hogy pótoljuk a talajvizet.

Növényekkel a mikroklíma javításáért

Az esővízgyűjtésen kívül máshogy is hasznosíthatjuk a vizet. A tartályokból túlcsorduló vagy a tetőről lefolyó csapadékot esőkertben is megőrizhetjük. Az esőkertek kicsi, vízkedvelő, őshonos növényfajokkal beültetett mélyedések, melyek bárhol kialakíthatók és a kert díszei lehetnek.

A növényzet a kert többi részén is segíti a víz visszatartását: a fák, cserjék vagy a hosszúra hagyott fűfélék növelik a kert természetes víztároló kapacitását. A dús növényzet rengeteg vizet képes magába szívni, és párologtatás útján azt fokozatosan visszaengedi a légkörbe. Ez kiváltképp nyáron hasznos, mikor a párolgás segít hűteni a mikroklímát, így elviselhetőbbé teszi a hőséget. A hosszúra hagyott gyep és a háromszintes növényzet becslések szerint tizenhétszer annyi vizet képes raktározni, mint a rövidre vágott angol pázsit.

A házra futtatott növények – mint a keleti vadszőlő, a repkényszőlő vagy lonc – szintén csökkentik a ház napi hőingadozását. Ezek úgy működnek, mint egy természetes légkondicionáló, csak éppen energiahasználat és széndioxid-kibocsátás helyett éppen a szén-dioxid megkötéséhez és raktározásához járulnak hozzá.

Fontos, hogy ahol tudjuk, csökkentsük a burkolt felületek arányát! A lekövezett terasz vagy autóbeálló hátrányai, hogy a nyári hőhullámok idején túlhevülnek, és a csapadék is túl gyorsan folyik el róluk. Ha ezeket felszámoljuk vagy vízáteresztő burkolattal helyettesítjük, azzal lassítjuk a lefolyást és növeljük a visszatartott csapadék arányát.