Főszerkesztői vállalás: zöldítsd ki a konyhádat!

Mikor nekiláttam a válogatásnak, szembesülnöm kellett azzal, hogy igencsak nagy mennyiségben halmoztam fel ilyen holmikat: megunt táskákat, soha fel nem lapozott szakácskönyveket, ajándékba kapott parfümöket, a gyerek kinőtt, de alig hordott farmerjait, régen nem használt, de még működőképes vízforralót, kenyérpirítót, stb., stb.

Azon gondolkodtam, hogyan lehetne ezeket a dolgokat a legjobban hasznosítani, ezért elkezdem ötleteket keresni az Interneten.
Így találtam rá egy olyan Facebook csoportra, ami az én városomban működik, és a megunt, felesleges dolgainkat el lehet cserélni számunkra hasznos holmikra. (Számos ilyen csoport van, mindenki, aki kedvet kap hozzá, biztosan talál a lakhelyéhez közel is egyet.)
Ezek úgy működnek, hogy felteszünk képeket a cserére szánt holminkról, és megírjuk, mit szeretnénk érte. Akinek megtetszik, lestoppolja, és a megbeszélt helyen és időben megtörténik a cserebere.

És hogy lett ettől zöldebb a konyhám?

Arra gondoltam, mi lenne, ha a bevásárló listámat rövidíteném meg a cserebere segítségével. A felesleges holmikért olyan dolgokat kértem, amik a bevásárló listámon is szerepelnek.
Nagyon meglepett, hogy mennyire hatékonyan működik a dolog.
Pár nap leforgása alatt kaptam „kacatjaimért”: egy öblítőt, egy folyékony mosószert, két csomag kávét, három doboz teát, két kilogramm rizst, két kilogramm lisztet, egy háromdarabos mikroszálas törlőkendőt, három liter ecetet, két liter citromlét, két csomag pörkölttésztát és öt liter étolajat.
Persze nem lett minden holminak gazdája, egy kis várakozás után ezeket „ingyen elvihetőként” osztottam meg, így nem a szemétben végezték, hiszen ami nekem felesleges, az másnak még hasznos lehet.

Spórolás főzés közben

Szinte minden este főzök, mert ebből viszünk magunkkal a munkahelyünkre, a fiam pedig ezt eszi másnap délben, amikor hazaér az iskolából. A „konyhám zöldítése” kihívás során takarékoskodni szerettem volna az étellel és az energiával is, ezért jóval nagyobb adagokat készítettem, aminek a felét félkészen, vagy teljesen megfőve lefagyasztottam gondosan felcímkézve. Ehhez viszont nem vásároltam műanyag dobozokat, újrahasznosítottam azt, amit otthon találtam. Gondolom, nem csak én vagyok úgy vele, hogy a nagy kiszerelésű tejfölös és jégkrémes dobozokat nem dobom ki, de eddig ötletem sem volt, mihez kezdjek velük. Mivel elég jól záródnak, remek ételtárolók lettek.

Annyira belejöttem a nagy adagos főzőcskébe, hogy ma már nem állok minden este a tűzhely mellett, mert sokszor csak elővesszük a lefagyasztott ételeket, amiket csak melegíteni kell. Szinte nincs is maradék, jóval kevesebb energiát is használok, és mivel tudom, hogy van konyhakész étel a fagyasztóban, elkerülhetőek azok a jól ismert „csak beszaladok a boltba, veszek valami vacsorára valót” felesleges pénzköltések is.

Ezt a két módszert nem csak nagy családoknak ajánlom, azok is sikerrel alkalmazhatják, akik csak kis háztartást vezetnek!

 Forrás: www.zoldujsag.hu
  Kép: https:/images/.pexels.com
 A cikk a Zöldunió - dm Partnersége keretén belül készült