Dan Georakas kutató a következőképpen magyarázza az idősek magas társadalmi státuszát Abháziában:
„Az időskor egy sikeres élet megkoronázása… Az öregekhez való viszonyulás annyira pozitív, hogy igen ritka az állami fenntartású otthon, hiszen még a legkisebb családokban is sok rokon akad, aki örül a megtiszteltetésnek, hogy otthonába vehet egy idős embert.”
Az abházok hosszú és tevékeny életre számítanak, és jó okuk van rá, hogy várják az öregkort. Az idősek nélkülözhetetlenek egy olyan kultúrában, amely ilyen nagyra értékeli a hagyományok folytonosságát. Nem úgy gondolnak rájuk, mint teherre, hiszen nem is érzik annak őket. Épp ellenkezőleg, ők a társadalom legértékesebb erőforrásai. Egy gyakran hallható abház közmondás: Isten mellett az öregre is szükségünk van.
A modern nyugati társadalomban azokat az idős férfiakat, akik érdeklődést mutatnak a szex iránt, néha „mocskos vénembernek” tartják. Ugyanakkor Abháziában az időskori aktív szexuális életet éppoly természetesnek tekintik, mint az egészséges étvágyat vagy a nyugodt álmot. Az abházok nem gondolják, hogy előrehaladott éveik miatt el kéne fojtatniuk természetes vágyaikat.
Csaknem mindenkinek, aki Abháziába látogat, feltűnik, hogy az ének, a zene és a tánc mennyire fontos szerepet tölt be a mindennapokban. Az abházok minden generációja imád énekelni, s van daluk minden alkalomra. Vannak bölcsődalaik, munkadalaik, gyógyító énekeik és külön nóták az esküvőkre és más rituálékra. Az egyik címe Dal a sérültnek, ezt a barátok és rokonok éneklik, hogy elősegítsék annak felépülését, aki megsebezte magát. Néha a sebesült maga is velük énekel.
Abháziában a dalokat gyógyszer gyanánt használják. Amikor megbetegszik valaki, a barátok és a rokonok az ágya köré gyűlnek, hogy osztozzanak vele a bajban. Tréfálkoznak, történeteket mesélnek, énekelnek és táncolnak. Ha valaki a halálra készülődik, csendesen dúdolnak az ágya mellett, és persze a gyászszertartáson is.
Úgy tűnhet, hogy az éneklésnek semmi köze sincs az egészséghez, de amikor az emberek ünnepelnek és élvezik az életet, lehetséges, hogy életigenlő üzeneteket küldenek a sejtjeiknek? Mindez talán segíthet megmagyarázni azt, hogy miért azok bizonyulnak hosszú életűnek mindenütt a világon, akik táncolnak, énekelnek és ünneplik a kibontakozó életet.
Az abház gyerekek
Az abházok gyermeknevelési stílusának köszönhető, hogy gyermekeik végül milyen felnőtté válnak. Sula Benetet, aki sok évig az Egyesült Államokban élt és csak néhány esztendőt töltött Abháziában, megdöbbentette, ahogy az abház gyerekek viselkednek, és ahogy velük bánnak:
„Egyszer sem hallottam gyereket nyafogva engedetlenkedni, de szülőt sem hallottam, aki fölemelte volna a hangját vagy veréssel fenyített volna. Egy felszólítás sosem hangzik el kétszer. Izgő-mozgó amerikai fiatalokhoz szokott tanárként ámuldoztam az abház diákokon, akik… órákon át ültek és figyeltek. Ilyen csodálatos eredményeket nem motiválhat félelem.”
Az abház szülők sosem korholják, szidják vagy büntetik meg a gyermekeiket. Hogyan érik el mégis azt, hogy jól viselkedjenek? – kérdezhetné az ember. Benet megmagyarázza:
„Az abház szülők a dicséretek visszatartásával fejezik ki rosszallásukat, melyekkel egyébként igen bőkezűen bánnak. Az abházok rendfogalma, vagyis az, amit szükségesnek és jónak gondolnak a gyermek szempontjából, nem fonódik össze a büntetés fogalmával. Ők úgy érzik, hogy a fizikai büntetés tekintélyvesztést von maga után… A mód, ahogy az abházok rendet tartanak, a szadisztikus ösztönök kifejeződésének a legkisebb teret sem hagyja… A fiatalok sosem mutatják magukat sértődöttnek. Csak lassan eszméltem rá, hogy egyáltalán nem is éreznek sértődöttséget.”
Az abház iskolákban a diákoknak sosem kell alsóbbrendűnek érezniük magukat. A megszégyenítést nem használják „tanítási módszerként”. A megvetés és a visszautasítás nem része a tananyagnak, és a fizikai kényszer sem.
Az abházok következetesen tisztelettel bánnak a testükkel és mások testével is. Sosem bántalmaznak fizikailag gyermeket, felnőttet, de még állatot sem. Ez megmagyarázhatja a családon belüli erőszak teljes hiányát Abháziában.
A barátság rettenetesen fontos az abházok számára. Amikor egy abház otthonba vendégek érkeznek, megölelik, megcsókolják őket, majd a házigazda kört rajzol a vendégek feje fölé a levegőbe, és azt mondja: „az összes gonosz szellem, ami erre lebeg, hozzám jöjjön inkább.”
Milyen az abház étrend?
Sokan úgy tudják, hogy a joghurtfogyasztás az, ami az abházok és más kaukázusiak hosszú életéért felelős. Ugyanakkor az a helyzet, hogy az abházok nem esznek joghurtot. Egy kecske-, tehén- vagy birkatejből erjesztéssel készült, matzoni nevű főzetből isznak egy-két pohárral naponta. Az erjesztett tejnek ezt a formáját már évszázadok óta fogyasztják a Kaukázusban, és igen valószínű, hogy a világnak erről a részéről is ered. A hagyományos abház étrend lényegében laktovegetáriánus, húst ritkán szolgálnak fel, a tejterméket pedig elsősorban az erjesztett matzoni tej jelenti.
Az abházok rendszerint salátával kezdik a reggelit, melyhez a kertből frissen szedik a hozzávalókat. Tavasszal olyan csípős zöldségekből készül, mint a vízi torma, a zöldhagyma vagy a retekfélék. Nyáron és ősszel a paradicsom és az uborka a népszerűbb, míg a téli saláták ecetes uborkából és paradicsomból, retekféléből, káposztából és hagymából állnak. Előfordul, hogy kaprot és koriandert adnak hozzá, de dresszinget sosem használnak. Sok vadon termő növény is az abházok salátájában végzi. A reggelihez gyakran elfogyasztanak egy pohár matzonit is, és mindhárom étkezés alkalmával esznek az imádott abistából, abból a zabkásaféléből, amelyet mindig frissen főznek, és forrón tálalnak.
Ha az étkezések között megéheznek, az abházok rendszerint a saját kertjükben termő, évszaknak megfelelő gyümölcsöket fogyasztják. Az éghajlatnak köszönhetően az év hét-nyolc hónapjában szedhető friss termés. Ez idő alatt az abházok igen nagy mennyiséget esznek meg belőlük közvetlenül a fáról vagy bokorról. Tavasszal a cseresznyefélék és az alma teremnek. A nyár folyamán körtét, szilvát, barackot, fügét és rengetegféle bogyót lehet szedni. Az ősz a szőlőé és a datolyaszilváé, de ugyanúgy az almáé és a körtéé is, melyek vadon nőnek igen nagy mennyiségben. A vadkörtéből sűrű szirup készül, édesítőszer nélkül. Amit nem fogyasztanak el frissen, azt elraktározzák, vagy kiszárítják télre. Így aztán sok olyan gyümölcs van, ami tulajdonképpen egész évben fogyasztható. Ritka kivételektől eltekintve a zöldséget nyersen eszik, vagy kevés vízben megfőzik. Az abházok nem fogyasztanak semmilyen sült ételt, és az ételek frissessége az, amit a legfontosabbnak tartanak. A zöldséget közvetlenül a fogyasztás vagy főzés előtt szedik, a maradékot pedig kidobják, ugyanis úgy tartják, hogy az az étel, amely nem teljesen friss, ártalmas lehet. S bár nevezhetjük ezt finnyásságnak, nagyon is megvan rá az okuk. A frissességre való efféle odafigyelés garantálja az ételek tápanyagtartalmának minimális veszteségét.
A dió- és mogyorófélék komoly szerephez jutnak az abház konyhában; ezek a legfőbb zsiradékforrások az étrendben. Mandulát, pekándiót, mogyorót termesztenek, a szelídgesztenye és számos más fajta mogyorócserje pedig vadon is megterem. Gyakorlatilag valamilyen formában minden étel tartalmaz mogyoróféléket.
Az abházok viszonylag kevés húst esznek, akkor is kizárólag az egészséges és frissen leölt állatokét. A zsírt ekkor sem használják. Az abházok nem rajonganak a zsíros ételekért, ezért amikor hús kerül az asztalra, a legkisebb zsírt is eltávolítják róla. Ezenkívül cukrot és vajat sem fogyasztanak, és csak nagyon kevés sót.
Mindez megmagyarázza, hogy miért 2,5 mmol/l a 100 év fölötti abházok koleszterinszintjének átlagértéke. (Összehasonlításképpen: a nyugati ember koleszterinszintje általában jóval az 5,2-es normálérték fölött van, és igen sok a kórosnak tekinthető 7,1 fölötti eredményt produkáló beteg.)
Az abházok étrendjének legszembetűnőbb vonása, hogy igen keveset esznek. A legtöbb abház kevesebb, mint 2000 kalóriát fogyaszt naponta. Emellett a világ nagy részével ellentétben az abházok étrendje nem változik jelentősen a jólét növekedésével. Függetlenül attól, hogy egy abház mennyire szegény vagy tehetős, kevés fehérjét fogyaszt, a zsírt főleg csonthéjas magvakból, a szénhidrátot pedig elsősorban zöldségekből. gyümölcsökből és olyan gabonából készült ételekből szerzi be, mint amilyen az abista.
Abháziában sosem eszik túl magukat az emberek, ugyanis veszélyesnek és nem megfelelő társas viselkedésnek tartják. Nem kétséges, hogy ez hozzájárul ahhoz, hogy az abházok általában igen erős, karcsú emberek, súlyfelesleg nélkül. Lassan esznek, az étkezés minden percét kiélvezve alaposan megrágják az ételt, és szeretik egymás társaságát.
Amikor egy abház meghív valakit ebédre, a meghívás megszövegezésében nagy hangsúlyt fektet a vendég jó tulajdonságainak kiemelésére. A meghívás mindig úgy szól, hogy „Légy a vendégünk!”, és sosem úgy, hogy „Gyere át ebédre!”. Természetesen az ebédet nagy örömmel készítik el és szolgálják fel, de a hangsúly soha nem magán az ételen van, hanem az együttlét örömein. Olyan nép ez, amely a barátság nyújtotta örömöket mindenek fölé helyezi.
(̶◉͛‿◉̶) Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!
