Újabb nem mindennapi kaland vár Röpkére, a kedves lombtündérre, akinek ezúttal a tündérek otthonait és az erdőt kell megmentenie. Vele tart Virág, a tündérlelkű kislány és annak jószívű ám házsártos barátja, Csizmadia bácsi. Röpke újabb barátra is lel, Bencére, a segítőkész kisfiúra, akinek nagypapája sok bonyodalmat okoz a tündérek erdejében. Az erdő megmentőit ezúttal is Őrzel, a tündér ifjakra felügyelő angyal kíséri, ám ez alkalommal Röpke tündértestvérein is rajta kell tartania a szemét. A lélegzetelállító küldetés során a gyerekek megismerkednek az Ezüst-tisztást vigyázó kedves bokoremberrel, és a fák bölcs, ám félénk szellemeivel is. Röpke izgalmas történetében a szívhez szóló üzenetek mellett ismét a természeté, a környezetvédelemé és a tündérek csodálatos világáé a főszerep. Jó szívvel ajánljuk kicsiknek és nagyoknak!

Amikor Virág feljutott a nagy fa dús lombkoronájáig, Röpke tapsolva éljenezte. Ott azonban úgy tűnt, a sűrű ágaktól nem tud tovább mászni. A tündér ekkor csettintett egyet, mire szétnyíltak az ágak. Virág szeme előtt egy ismeretlen, csodálatos világ nyitotta meg a kapuit.

A gyönyörű lombkorona apró buborékházakat rejtett, melyeket megszelídített szellőből és csillogó harmatból építettek kis lakóik. A házak, mint ragyogó kristályok csüngtek a vékony ágakon, egy-egy levélhez erősítve. Apró tündérek bújtak ki- s be az átlátszó falú buborékházak nyílásain, ám amikor megpillantották Virágot, elrejtőztek.
- Ne vedd a szívedre! - szólalt meg Röpke. - Félünk az emberektől. Sokunkra szoktatok rálépni a fűben, vagy lelocsolni. Sőt, amikor virágot szedtek, előfordul, hogy a mi szárnyunkat is letépitek közben.
- Nagyon sajnálom! Legközelebb vigyázni fogok.
- Elég, ha szólsz, mielőtt leszakítasz vagy meglocsolsz egy virágot.
- És ha fára mászok?
- Figyelmeztesd magadban a lombtündéreket, hogy legyen idejük odébb röppeni! És nem árt a fa szellemét is illendően köszöntened.
- A fának is van szelleme? - csodálkozott el a kislány. - És az olyan ijesztő nagy valami?
- Nem kell tőle félni. Azért hívják szellemnek, mert jóformán láthatatlan. Ő vigyázza és segíti a fát a növekedésben.
- Benne lakik?
- Persze, hiszen ő a lelke. Ha illedelmesen köszöntöd, mielőtt nekidőlsz egy fa törzsének, meg is mutatja magát neked. Csak tárd ki a szívedet, azon keresztül megláthatod. Egyébként, a fák szellemei is elég félénkek, de nagyon bölcsek. És annak ellenére, hogy sokat kivágtok védenceik közül, ők a legfontosabb szövetségeseitek.
Miközben Röpke és Virág beszélgettek, egyre beljebb jutottak a lombbirodalomban. Hamarosan egy pompázatos kristálybuborékhoz értek. Ez jóval nagyobb és díszesebb volt, mint a többi, és a szivárvány minden színében ragyogott.
- Ez a Lombpalota. Az otthonom - mondta Röpke.
- Gyönyörű! - ámult el Virág. - Még sosem láttam ilyen szépet!
- Gyere, kerülj beljebb! Édesapám és a Tündértanács már várnak.
- Tudják, hogy jövünk?
- A tündérek nem csak az emberek gondolatait látják, de bele tudnak nézni a jövőbe is. A tanács tagjai tudták, hogy eljössz, és már nagyon szeretnének megismerni.
Ekkor, földig érő talárt viselő, idősebb tündérek érkeztek. Fejüket enyhén megbillentették Virág előtt, karjukkal a palota belseje felé vezető folyosóra mutattak, és így szóltak:
- Isten hozott, kedves Virág! Boldog a szívünk, hogy otthonunkban üdvözölhetünk. Kérünk, gyere velünk! Tanácsunk tagjai és a királyunk, már várnak.
- Szervusztok! - üdvözölte a tündéreket a kislány, és miután hozzájuk hasonlóan ő is biccentett a fejével, Röpkével követték őket.
Gyönyörű, néhol magasban függő folyosókon haladtak keresztül, melyek falait kristálylevelek díszítették. A levelek csúcsán megcsillanó fény, kápráztató színekben ragyogott. Hamarosan egy nagy terembe értek, melynek közepén, hatalmas trónszékben egy hófehér szakállú, barátságos mosolyú tündér ült.
- Köszöntelek, kicsi ember! Lépj beljebb! Köszönjük, hogy eljöttél, már nagyon vártunk téged! Tárdus vagyok, a lombtündérek királya. Ők pedig itt - mutatott körbe a teremben - a lombbirodalom tündértanácsának tagjai. A segítségedet szeretnénk kérni.
- Kedves tündérek! - szólította meg őket tisztelettel Virág. - Azért jöttem, mert hívtatok. Tudom, hogy nagy veszély fenyegeti a Lombpalotát. Hogyan segíthetek?
- Arra kérünk, beszélj azzal az emberrel, aki ki akarja vágni a fákat! Mondd el neki, hogy otthonaink elpusztításával az egész erdőt feldúlja. Nélkülünk nem lesz, aki gondozza a növényeket és az állatokat. Természetesen, mindenben a segítségedre leszünk. A kislányom, Röpke és az őrangyala, Őrzel veled tartanak. És kapsz tőlem még valamit - azzal átnyújtott Virágnak egy kis szelencét. - Ebben a ládikában tündérpor van. Amire rászórod, az abban a pillanatban láthatatlanná válik.
- Indulnunk kell! - szólt Röpke. Ha jól hallom, újra itt van a nagyhangú ember.

Virág elbúcsúzott a tündérektől, megfogta Röpke kezét, és néhány szárnylebbentés után Csizmadia bácsi mellett termettek. Őrzel és néhány kíváncsi tündér követték őket.