Napjainkban mind több szó esik a környezettudatos/ökologikus gondolkodás kérdéseiről, és úgy tűnik, mind több ember érzi fontosnak ezeket a kérdéseket a mindennapokban. Ennek ellenére a környezetszennyezés, a természeti értékek felelőtlen pusztítása, pazarlása még mindig riasztó méreteket ölt. Ez azt jelzi, hogy a társadalmi méretű szemléletváltozás még mindig várat magára. A szemléletformálásban, s a környezettudatos nevelésben fontos szerepet játszhatnak a művészek is, hiszen alkotásaikkal felhívhatják a figyelmet a környezetvédelemre és az újrahasznosításra. Az újrahasznosított, hulladék és maradék anyagokból készült design tárgyak tervezésével és kivitelezésével foglalkozó TOBOZ Design-Hungary éppen ebből a célból szerveződött 2005-ben. A társulást két fiatal iparművész hozta létre, Göntér Ildikó és Szokolyai Dorottya. Szokolyai Dorottyával beszélgettünk. (A társulás másik tagja éppen anyai teendői tölti, második kisbabájával.)



- Mikor, minek hatására fordultatok az öko- tervezőművészet, az újrahasznosítással előállított alkotások felé?
- 2000-ben végeztünk az Iparművészeti Egyetemen, Ildi szilikát, porcelántervező – én pedig építésztervező-művész szakon. Az utolsó évben mindketten külföldi tanulmányokat folytattunk; Ildi Rómába, én pedig Londonba jutottam ki cserediákként az Erasmus program keretében. Ekkortájt a környezettudatos szemléletmód itthon még kezdeti stádiumban járt, a szelektív hulladékgyűjtés pl. épp, hogy elkezdődött Magyarországon. Nyugat-Európában viszont az ökologikus gondolkodásmódnak és az újrahasznosításnak ekkor már komoly hagyományai voltak. Londonban láttam egy akkor számomra még újszerű kiállítást, a 100% Design címet viselő tárlatot, ahol újrahasznosított tárgyakat is bemutattak. Ez a kiállítás, illetve Ildi hasonló, római tapasztalatai sok gondolatot, ötletet elindítottak bennünk, eleinte mégis mindketten mással kezdtünk foglalkozni.
Én egy bevásárlóközpontokat építtető cégnél helyezkedtem el az egyetem után, Ildinek pedig tanítványai voltak, és különböző megrendelésekből élt. Egy idő után azonban elkezdett hiányozni a kreatív alkotómunka és a szabadkézi rajz. A munkám során ráadásul azzal szembesültem, hogy a magyar bevásárlóközpontokban rengeteg külföldi márkával találkozunk, de nincs hazai design üzlet; a magyar iparművészek egyáltalán nincsenek jelen a piacon. Ötletelni kezdtünk, mi az, amivel valami újat hozhatnánk létre?
Más, környezettudatos emberekhez hasonlóan, minket is nyomaszt az a mérhetetlen pazarlás, amit tapasztalunk. Minden házatrtásban hihetetlen mennyiségű hulladék keletkezik.
A használati tárgyak élettartama lerövidült, ha valami meghibásodott, vagy meguntuk, a kor üzenete szerint kidobjuk.
Elhatároztuk, hogy szakítunk ezzel a szemlélettel, és kitalálunk egy saját márkanevet, egy termékcsaládot, mely a hulladékok kreatív hasznosításán alapul.

- Mi mindent tervezetek?
- A háztartási, szelektív hulladékok közül üvegárukat, fémet (konzervdobozokat), műanyag dobozokat (joghurtos/tejfölös poharakat) és italos kartonokat alakítunk át különféle design termékekké. (tehát lényegében mindent a PET palackon kívül) Először vázákat készítettünk üvegből, aztán folyamatosan tovább bővültek az ötletek. Megszületett pl. a kültéri mécses tartó – az ún. Bibor termékcsalád, majd a lámpa, amit RiEzlingnek neveztünk el, mivel ehhez főleg borospalackokat hasznosítottunk újra. Igyekeztünk olyan „autentikus” formákat alkotni, melyek a leginkább emlékeztetnek az eredeti üvegpalackra. A konzerves dobozokból készült termékeinknél már nehezebben felismerhető az alapanyag, mivel a fémdoboz – először is kap egy ruhát az átalakítás során.
Találtunk egy hazai lehetőséget, ahol maradék bőr keletkezik, mi ezeket a lehulló darabokat használjuk fel a dobozok bevonására. Először egyszerű tárolódobozokat készítettünk, majd ezt továbbgondolva, összeforgattunk két dobozt, és cipzárt varrtunk rá. A kis halas dobozokból tükörrel fölszerelt piperés doboz, a nagyobb méretűekből szemüvegtartó, a legnagyobbakból pedig füllel ellátott retikül készült - így állt össze a Tini-SML termékcsalád. Az italos kartonok – apróbb darabok applikációjával - először legyezők alapanyagai lettek, majd később létrejöttek az eredeti formát leginkább őrző tároló dobozok, melyek műanyagdobozzal kiegészülve, akár virágtartónak, cserépnek is alkalmasak. Arra törekedtünk, hogy formatervezett, kvalitásos műveket hozzunk létre.
Az újrahasznosított termékek mellett vannak olyan alkotásaink, amik témájukban, tárgyukban hordoznak hasonló üzeneteket. Festményeink, szobraink különböző természeti elemeket, vagy a saját természeti kincseinket (pl. a Balatont) ábrázolják. Ezek a munkák szintén a természet szeretetére, a természet és az ember egységére hívják fel a figyelmet. Azt gondolom, a mai ember nem tiszteli kellőképpen a természetet, és nem is tudatosítja magában, hogy annak közelsége mennyire fontos a harmonikus létezéséhez.
Az utóbbi években aztán a terveink új irányt vettek, mivel mindketten anyukák lettünk, és ez természetesen a tervezésben/gondolkodásban is a gyerekek világa felé irányította a figyelmünket. Megszülettek a természetes anyagokból készített első rongybabák, én pedig mesekönyveket kezdtem írni.

- Milyen tapasztalataitok vannak; történt jelentős szemléletváltozás az elmúlt években?
- Az indulásunk óta sok idő eltelt, és azt tapasztalom, hogy a környezettudatosság, az újrahasznosítás egyre elterjedtebb itthon is, és egyre több ember fogékony ezekre a kérdésekre. Az első években többször vettünk részt fesztiválokon, (pl. Kapolcson), de ekkoriban jóval kisebb érdeklődést tapasztaltunk, mint mostanában. Ez a fókuszváltás talán a gazdasági válsággal is összefügg, aminek következtében jobban odafigyelnek az emberek arra, hogy elkerüljék a pazarlást, de az is lehet, hogy tényleg egyre többen megértik, hogy a „természet bajban van”. Ma már nagy érdeklődés kísér egy-egy ilyen megmozdulást. Sikeres volt a Nagytétényi Múzeumban, a VAM Design Centerben megrendezett kiállításunk is, ill. az ÖKO- Pack szervezésében életrekeltett vándorkiállítás részesei is lehettünk. Előfordult, hogy előadóként vettünk részt egy-egy rendezvényen, mint pl. a legutóbbi Lakástrenden, ahol az ökologikus tárgytervezés volt az egyik téma. Egyrészt tehát érzékelhető egy nyitás, másrészt viszont még mindig van min változtatnunk.
Rengeteg olcsó áru – többek közt üvegáru - özönlik be például a hazai piacra, amivel szemben nagyon nehéz versenyképesnek maradni. Ha egy üvegvágó mestert megbízunk a használt üvegek levágásával, akkor egy új termék áránál tartunk. Ez azt mutatja, hogy a világ még mindig nem úgy működik, ahogy kellene, hiszen ha a „hasznot” csak pénzben mérjük, azt látjuk, hogy alig érdemes újra hasznosítani a háztartásban fellelhető üres üvegeket.
A fogyasztói társadalom üzenete: dobjuk ki a régit, és vásároljunk egyre újabb és újabb termékeket. A baj csak az, hogy az újratermelés nem csupán pénz, de energia is. A szelektív hulladékgyűjtés nagyon fontos, de még fontosabb lenne, hogy a gyártók olyan üvegeket használjanak, melyek visszakerülhetnek hozzájuk. Az a tevékenység, amelyet mi folytatunk egy-egy tárgy használati idejének meghosszabbításáért csak az egyik jelenlegi irány a természet védelmében. A másik irányt a szelektíven összegyűjtött csomagoló-anyagok „sejt-szintű“ gyári átalakítása képviseli. Ehhez magyarországi gyári termelésre van szükség. A felelős-tudatos társadalmi magatartás a fogyasztás mérséklése volna, az eldobott csomagolóanyagok mérséklésével egyetemben.
Fontos volna az innováció is, és hogy az újrahasznosított anyagok bekerüljenek egy gyártási folyamatba. Mi a kézműves lehetőségekhez nyúltunk. Ha a hazai iparművészek az újrahasznosító üzemek új alapanyagaiból mutathatnák meg az anyagban rejlő lehetőségeket, vagyis be lennének vonva a gyártásba, mi annak is támogatói lennénk. Hazai feldolgozás, hazai munkaerővel és hazai tervezőkkel, amely szintén kímélné a környezetet.
Bizakodva várjuk az elmozdulást, előrelépést ezen a téren.


Maczkay Zsaklin