Szélsőséges esetben veszélyes is lehet, ha valaki nem tud nemet mondani: az alkoholistának például nemcsak egészsége, hanem élete is kockán forog, ha képtelen visszautasítani egy pohár italt. Bár általában nincsenek ilyen tragikus következményei ennek a jelenségnek, a hatása mégis megmarad, és alattomosan rontja meg életünket.
Mindannyian találkoztunk már olyanokkal, akik szinte teljesen tönkremennek egy kapcsolatban, de nincs elég lelkierejük, nem eléggé önállóak ahhoz, hogy kiszálljanak belőle. Lépten-nyomon látunk embereket, akiket kihasználnak a munkahelyükön, mégis maradnak, nincs elég önbizalmuk, hogy szembenézzenek a helyzettel. Sokan félnek a kockázattól, és inkább elviselik az identitásukat veszélyeztető, egyéni fejlődésüket akadályozó körülményeket, mintsem hogy nemet mondjanak. Az ilyen esetekben nemcsak egy kérés visszautasítása, hanem gyakorlatilag a túlélés a tét.
Amikor nemet mondunk, tulajdonképpen független és önálló személyiségünknek szerzünk érvényt. Vállaljunk önmagunkat anélkül, hogy bárkit is megbántanánk.
Hogyan kell csinálni? Álljon itt néhány jó tanács.
• Ne siesse el, ha nemet akar mondani!
Ha kellemetlen kéréssel fordulnak önhöz, ne siessen, kérjen egy kis gondolkodási időt. Az illető meg fogja érteni, hogy nem ok nélkül kéri, ön pedig végiggondolhatja az érveit. Sokkal könnyebb nemet mondani, ha az ember előre megfogalmazza magában a mondanivalóját. Így a kritikus pillanatban sem fogja elveszíteni a fejét. Ráadásul elkerüli annak veszélyét, hogy rávágja valamire az igent, noha később legszívesebben visszakozna.
Ha a barátnője kölcsönkéri az autóját, felelje azt, hogy ez nem olyan egyszerű, még végig kell gondolnia. Kérje meg, hogy hívja vissza néhány nap múlva (és ne mondja: „Majd visszahívlak”, hiszen nem ön az, aki kér). Így az ő magabiztossága is csökkenni fog, ön pedig találhat egy jó indokot, amivel visszautasíthatja.
• Beszéljen egyes szám első személyben!
Tanácsosabb úgy kezdeni egy mondatot, hogy „én”. A „te’” vagy az „ön” ilyen esetben gyakran vádló hangsúlyt ad mondanivalónknak.
• Mondja el, mit érez!
Ne szégyellje elmondani negatív érzéseit sem: beszéljen arról is, ha csalódott, ha elégedetlen, ha bánatos, hiszen indulatok nélkül, önmagáról beszél.
• Fogalmazzon világosan!
Mindig pontosan azt mondja, amit gondol, és amit akar. Ne húzza el a beszélgetést, kerülje a kétértelmű kifejezéseket, a nyomasztó szüneteket, a kínos célzásokat.
• Maradjon nyugodt!
Ha agresszivitás nélkül mond nemet, biztos, hogy nem fogják elragadni az érzelmei.
• Fogalmazzon pozitívan!
Kerülje a negatív formulákat. Az „úgy gondolom, jobb volna ezt tenni” sokkal célravezetőbb, mint a „Nem így kellett volna csinálnod”.
• Figyeljen a testbeszédre, a nonverbális kommunikációra!
Beszéd közben az ember a testével is „beszél”: a hang színe, erőssége, a beszéd sebessége, az arckifejezés, a tekintet ereje, a mozdulatok, a testhelyzet mind-mind befolyásolják az elmondottakat. Minden beszélgetőtársa fel tudja mérni ezekből, hogy ön mennyire eltökélten utasítja vissza a kérést. Ha tekintete ide-oda rebben, ha komoran néz, ha testtartása ernyedt, hangja fakó, nem tudja majd meggyőzni partnerét a határozottságáról. Az a legjobb, ha viselkedése összhangban van azzal, amit szeretne kifejezni: beszéljen meleg hangon, egyenletes, nyugodt tempóban, teremtsen szívélyes kapcsolatot stb.
• Óvatosan válassza meg a kifejezéseket!
Vannak olyan kész fordulatok, szókapcsolatok, amelyek finoman tolmácsolják az üzenetet. Ha ezeket használja, nem fog durvának tűnni, és önnek is kellemesebb lesz.
„Megértem, de”: Tíz perce áll a sorban. Valaki ön elé áll. Mondja neki: „Megértem, hogy siet, de én is sietek. Kérem, várja ki ön is türelmesen a sorát, mint mindenki.”
„Nehéz erről beszélnem” vagy „Lehet, hogy meglepő lesz” (Az üzletemberek kényes tárgyalásokon gyakran élnek ezekkel a fordulatokkal).
A főnöke át akarja helyezni, és az új munkahelyén a hónap felét külföldön kell töltenie. Felelje a következőt: „Lehet, hogy csalódást fogok okozni önnek, de nem tudom elfogadni ezt a lehetőséget. Inkább itthon szeretnék dolgozni, hogy mindennap láthassam a gyerekeimet.”
• Ne magyarázkodjon fölöslegesen!
Gyakran jobb, ha nem beszél sokat. Ne bonyolódjon hosszadalmas magyarázatokba, ezek csak elterelik az eredeti céltól. Adjon inkább kitérő választ: „Sajnálom, nem tölthetem veletek a hétvégét, talán majd máskor”. Vagy: „Megvan az okom, hogy miért nem szeretnék most erről beszélni.”
Ezek az egyszerű mondatok elejét veszik annak, hogy bonyolult helyzetbe kerüljön, és így rengeteg időt és energiát takaríthat meg. Nagyon hasznosak lehetnek azokkal szemben, akik akarata ellenére szeretnék rábírni valamire. Mondhatja a barátoknak, akik soha nem adják vissza, amit kölcsönkértek, és akiket százszor kell felhívni, hogy visszaszerezzen tőlük valamit. Vagy annak, aki mindig akkor hívja meg önt, amikor lakást fest, vagy éppen költözködik.
• Vonja be a másikat is!
A legkönnyebben akkor nyugszunk bele a visszautasításba, ha magunk is ugyanabban a cipőben járunk. Néha érdemes felidézni a múltat, persze úgy, hogy ne tűnjön számonkérésnek. Ha egy barátja erősködik, hogy menjen el az öntől 100 kilométerre rendezett kerti partijára, próbálja meg kedvesen emlékeztetni: „A múlt héten, amikor teljesen ki voltál készülve, megértettem, hogy nem tudsz eljönni velem ebédelni. Most én vagyok rettenetesen fáradt. Ugye, megérted?”
• Mutassa ki, hogy mennyire megértő!
Ha enyhíteni szeretné az elutasítás élét, mutassa ki, hogy mennyire sajnálja beszélgetőpartnerét, mennyire együtt érez vele. Mondja neki: „Rettenetesen sajnálom, hogy gondjaid vannak”; „Nagyon bánt, hogy nemet kell mondanom, de nincs más választásom.”
• Váltson nézőpontot!
Gyakran segít a saját problémáink megoldásában, ha megpróbáljuk valaki más helyébe képzelni magunkat. Mit tanácsolna a barátjának, ha ugyanilyen helyzetbe kerülne? Nem tudná önmagának is elmondani ugyanezeket a megnyugtató szavakat?
• Tanuljon azoktól, akik tudnak nemet mondani!
Válasszon környezetéből egy példaképet, és figyelje meg. Hogy mond nemet, hogy viselkedik közben? Vigyázzon, nehogy agresszív embert utánozzon!
• Nyugodjon bele a kudarcba!
Néhány kudarc még nem a világ vége. De azért próbálja megérteni, mi történhetett (például túl nagyra törő célt tűzött maga elé). Gondoljon arra, hogy megpróbált szembenézni egy helyzettel, amit korábban biztosan elkerült volna. Bárhogyan is sült el a dolog, ez máris eredménynek számít.
• Kerülje a tétova, homályos elhatározásokat!
Ha azt mondja: „legközelebb nem hagyom magam”, azzal semmire nem megy, pontosan el kell határoznia, hogy mit nem fog hagyni.
• Kellő távolságtartással szemlélje a helyzetet!
Döntse el, hogy mi az, ami még elfogadható az ön számára, és mi az, ami már nem. Aki nem tud nemet mondani, gyakran határozatlan a többi döntésében is. Ha tudja, hogy mi fontos és mi nem, mit akar, és mit tehet meg, rögtön világosabban látja a helyzetet. Becsülje fel, milyen előnyökkel jár, ha beleegyezik valamibe. Utána biztosan erősebbnek és határozottabbnak fogja érezni magát. Gondolja végig, mekkora kockázattal jár, ha nemet mond. Gyakran sokkal kisebbel, mint gondolná, nem kell annyira aggódnia.
• Gratuláljon magának!
Ha sikerül nemet mondania, nagyon fontos, hogy dicsérje meg magát. Tisztában kell lennie saját értékeivel, látnia kell a fejlődést (még ha csak kis lépésről is van szó). Pozitív megerősítéssel jutalmazza erőfeszítéseit, és akkor lesz mersze a folytatáshoz.
És végül egy nagyon fontos dolog:
Ne felejtse el, ha nemet mond, mindig a kérést utasítja vissza, nem a kéréssel előhozakodó személyt.
(̶◉͛‿◉̶) Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!
