A március végi óraátállítás még azok bioritmusát is felborította, akik nem küzdenek alvászavarral. Akik pedig egyébként is nyugtalanul alszanak, igazán kimerítő éjszakákat tudhatnak maguk mögött. Azonban, ha tudjuk, hogy mi okozza az éjszakai nyugtalanságot, könnyen tehetünk is ellene. Ebben a rövid írásban a jól ismert külső, zavaró tényezők mellett megpróbáljuk felhívni a figyelmet a lehetséges belső, lelki okokra is.

Alvás során mindaz a tudat felszínére kerül, ami napközben a tudattalanba beszorult. Az elalvás eredendő bizalmat követel tőlünk, valamint azt a képességünket, hogy lecsökkentsük aktivitásunkat s feladjuk az önkontrollt. Aki alvászavarokkal küld, annak tudatosan le kellene zárnia a napot, bizalomteljesen át kellene engednie magát az éjszakának anélkül, hogy gondolatai már a másnapon járnának.

Az idősebb embereknek a fiatalabbaknál jóval kevesebb alvásra van szükségük, a 70. életévtől kezdődően az átlagos alvásidő öt-hat órára csökken, amiben persze a legtöbb idős emberre jellemző apró, napközbeni elbóbiskolás egyáltalán nem szerepel. Ennek eredményeképpen  éjszaka időnként vagy rendszeresen felébrednek, az ébrenlét időtartamát azonban általában a valóságnál hosszabbnak érzékelik. Sokak közérzetét zavarja, hogy alvásigényük csökkenése következtében kora reggel ébrednek, amikor a nap még egyáltalán nem kezdődött el. Ezen sokat segíthet egy kiadós esti séta (netán kutyával együtt), vagy esetleg meditációval egybekötött zenehallgatás, mely az esti lenyugvás hatékony bevezetéséül szolgál. Reggelente is jótékonynak bizonyulhat egy séta, egy jó könyv vagy zenehallgatás, hogy jól kezdődjék a nap.

Az igazi alvászavaroknak számos oka lehet, melyek többnyire egyértelműen megállapíthatók:

- Aki a nap történéseitől képtelen elszakadni, súlyos felelősséget visel, s úgy érzi, még álmában is készen kell állnia bizonyos döntések meghozatalára, aki gondolati tevékenységét nem tudja időlegesen szüneteltetni, az valószínűleg alvászavarban fog szenvedni.

- Aki a külvilág felé mesterkélt énképet mutat, mert nem akar olyannak látszani, amilyen valójában, aki tulajdon (éjjel megnyilvánuló) „árnyoldalaitól” fél, személyiségének bizonyos részeit elnyomja, nem akarja meglátni és tudomásul venni, akinek olyan félelmei vannak, melyeket önmagának sem meg bevallani, az minden bizonnyal az éjszakától is félni fog, hiszen akkor szembesülnie kell az említett tényezőkkel.

- Aki fél a haláltól, az az éjszakát, amikor másféle módon van a tudatánál, szintén félelemkeltőnek találja.

- Aki szüntelenül uralni kívánja környezetét, aki képtelen a lazításra, a történések passzív megengedésére, aki nem tűri az alárendelt szerepet s így az alvást „a hatalom hiányaként” érzékeli, az önmagát is képtelen lesz neki átengedni.

Külső tényezők is szerepet játszhatnak az elalvás körüli problémák jelentkezésében. A kényelmetlen fekhely, a nem megfelelő hőmérsékletű szoba, izgató hatású italok (feketekávé, kóla, tea, alkohol), koffeintartalmú gyógyszerek, kellemetlen zajok, s nem utolsósorban a különféle eredetű fájdalmak (fej- és fogfájás, gyomor- és reumatikus fájdalmak) mind akadályozhatják, illetve elűzhetik az álmot.

Az altatószerek korántsem eredményeznek pihentető alvást, ám ha mégis szükség van rájuk, például a földrajzi időeltolódás miatt, hosszabb repülőút után vagy egy hirtelen megterhelést, így operációt követően, szedésüket akkor is a lehető legrövidebb időre kell korlátozni.

Igazi alváshiányban aligha szenved bárki is, hiszen a test – szükség esetén napközben – kiköveteli a neki járó pihenést. Mindenekelőtt azonban az alvásnak nem szabad kínzó kötelességgé válnia. A fokozott alvásigény viszont gyakran a tartalmatlannak vélt élet előli menekvés eszköze. A zavartalan és pihentető alvás előfeltételei közé nemcsak a lélek kiegyensúlyozottsága tartozik, hanem a test egészséges mértékű elfáradása is. Hiszen testünk voltaképp mozgatórendszer, melynek kiadós mozgásra van szüksége ahhoz, hogy mire ágyba kerülünk valóban fáradtnak érezzük magunkat.

(̶◉͛‿◉̶) Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!