Néhány hete rendezték meg a IX. Országos Étrend Kiegészítő Konferenciát Sárváron. A konferencián elhangzottak meglehetősen sötét jövőt festenek számunkra a természetes egészségmegőrző módszereket illetően. Miklovicz Attila, a Jog az Egészséghez Egyesület főtitkárának elemzése a helyszíni tapasztalatok figyelembe vételével.

 

Egy évben egyszer, rendszerint Sárváron gyűlik össze a magyarországi étrend-kiegészítő szakma java, hogy az illetékes állami szervek részvétele mellett tekintsék át az étrend-kiegészítők aktuális helyzetét. Idén túlnyomórészt arról hallhattunk, hogy milyen változások történtek és történnek a terület törvényi szabályozásában, illetve ellenőrzésében.
Többek között fény derült arra, hogy mire is jók ezek a készítmények a törvény értelmében.

Mihaszna étrend-kiegészítők

Akár hiszik, akár nem, a jelenleg érvényes európai uniós és magyar jogszabályok szerint az étrend-kiegészítők olyan termékek, amelyek semmire sem jók. Nyilván azt hiszik, túlzok. Sajnos nem. Hogy ne kelljen vakon hinniük a szavamnak, megadom a vonatkozó jogszabályok számát, így akinek van kedve és türelme, maga is megtekintheti, hogyan terelnek bennünket a „jóságos” gyógyszeripar karámjaiba, ahol engedelmesen fogyasztjuk majd gyógyszereinket, amíg bele nem halunk.
Az étrend kiegészítők magyar szabályozását a 37/2004 ESZCSM (Egészségügyi Minisztérium) rendelet szabályozza, amelynek 2. paragrafusa úgy határozza meg az étrend-kiegészítőket, mint a hagyományos étrend kiegészítését szolgáló olyan élelmiszereket, amelyek koncentrált formában tartalmaznak tápanyagokat (vitamint és/vagy ásványi anyagokat) vagy egyéb élettani hatással rendelkező anyagokat (pl. gyógynövényeket). Tehát koncentrált élelmiszer, amelynek élettani hatása van. Mit is jelent ez? Élettani hatás például, hogy egy anyag például befolyással bír a légzés, keringés, emésztés állapotára – legyen az jó vagy rossz – a csontok, izmok, egyéb szervek vagy a sejtek állapotára vagy működésére, magyarán arra, hogy a szervezet milyen minőségben él, működik.
Ugyanekkor a rendelet 6. paragrafusa kimondja, hogy az étrend-kiegészítő csomagolásának feliratai, megjelenítése és reklámozása során tilos a terméknek betegséget megelőző vagy gyógyító hatást tulajdonítani, illetve ilyen tulajdonságra utalni.
Tekintettel arra, hogy ebben a pillanatban az emberi test működésének zavarait csaknem minden esetben betegségnek tekintik, ez elég érdekes feladat. Egy egyszerű példával élve a C-vitamin hiányt közismerten skorbutként ismerjük, amely szerepel a Betegségek Nemzetközi Osztályozása (BNO) című könyvben. Ennek ellenére egy C-vitamin készítményről nem állíthatjuk, hogy megelőzi vagy kezeli a skorbutot. Ugyanezt el lehet mondani szinte bármely más vitamin kapcsán, és most tekintsünk el attól a több száz betegségként meghatározott tünetről, amelyekre a vitaminok, ásványi anyagok vagy gyógynövények jótékony hatással vannak.
Majd ez kiegészül azzal (7. paragrafus), hogy az étrend-kiegészítő csomagolásának feliratai, megjelenítése, reklámozása nem állíthatja vagy sugallhatja, hogy a változatos, kiegyensúlyozott étrend nem alkalmas a szükséges tápanyagok bevitelére.
Tehát, ha valaki rendesen táplálkozik, akkor bizony nem kell neki vitamin. Már sokszor leírt számítás, hogy a Szent-Györgyi Albert által minimálisan szükségesnek ítélt napi 1.000 mg C-vitamin elfogyasztásához csupán 2,5 kg citromot vagy 20 kg almát kell elropogtatnunk minden egyes nap.
Összefoglalva tehát olyan készítményekről beszélünk, amelyeknek a jogszabály értelmében kell, hogy legyen élettani hatása, de az nem lehet olyan, ami betegséget előz meg vagy kezel, és a szokásos étrenddel egyébként is hozzájutunk. Magyarul nem jó semmire, és nincs is rá szükség. Mihaszna. Legalábbis a törvények szerint.
Vajon kinek jó ez a szabályozás?

Az egészségre vonatkozó állítások

Bevallom, egy kicsit túloztam, hogy semmit nem lehet mondani egy vitaminról, hiszen nem csak a betegségekre vonatkozó állításokat lehet tenni, hanem az egészségre is. Például a lutein nevű anyag nem feltétlenül gyógyítja a szemet, de támogatja a szem egészségét. Végtére is a vitaminokat, étrend-kiegészítőket főként azért fogyasztjuk, hogy az egészségünket őrizzük meg, nem pedig valamilyen betegség orvoslására.
Persze az egészségünk fölött éberen őrködő gyógyszeripar hamar felismerte az ebben rejlő veszélyeket, és felhívta a jogalkotók figyelmét, hogy szabályozni kell ezt a kérdést, mielőtt a mit sem sejtő állampolgárokat mindenféle hamis állításokkal megtévesztik. Ezért elfogadtak egy olyan jogszabályt, amely értelmében minden állítást egy nagy nemzetközi bizottság elé kell tárni, aki akár több évig tartó gondolkodás után, áttekintve a fellelhető szakirodalmat, eldönti, hogy ez az állítás valós-e vagy sem. Hogy néz ez ki a gyakorlatban? Szinte mindenki tudja, hogy az egészséges csontokhoz kalciumra és D-vitaminra van szükség. Csak mielőtt egy kalciumot és D-vitamint tartalmazó készítményről azt mondhatnánk, hogy támogatja a csontok egészségét, törvény szerint érdemes utána nézni, hogy a „bizottság” is így gondolta-e. Nyilván ez mind a mi érdekünkben történik, és ezért is van Magyarországon két szigorú hatóság is, aki ügyel rá, hogy nem legyünk átverve. De akkor hol a csapda? Ott, hogy amikor viszont jóváhagynak egy állítást, azt már szinte bármire el lehet mondani. Például jóváhagyott állítás, hogy a C-vitamin támogatja az immunrendszert. A baj csak az, hogy ezt egy olyan készítmény kapcsán is el lehet mondani, ami mindössze 15 mg C-vitamint tartalmaz, amely egy fél kilós tengerimalac napi adagja. Így aztán törvényesen verhetjük át a fogyasztókat, hiszen 15 mg C-vitamin szinte semmilyen jótékony hatással nem lesz az immunrendszerünkre.
De akkor kinek jó ez a rendszer?

Kettős mérce

A válasz már-már nyilvánvaló, de nézzünk meg még egy érdekességet. A vitaminok, bár élelmiszerként határozza meg őket a törvény, mégsem a Földművelésügyi Minisztérium hatálya alá tartoznak, hanem az Egészségügy alá. Érdekes. Ezen túl a vitaminok olyan furcsa szerzetek, amelyek egyszerre lehetnek „mihaszna” étrend-kiegészítők, és mindenható gyógyszerek. Létezik ugyanis egy kettős mérce. A gyógyszergyárak által, gyógyszerként regisztrált vitaminok gyógyíthatnak, betegséget előzhetnek meg, javíthatják az egészségünket, ellenben, ha ugyanezek a vitaminok étrend-kiegészítőként lettek bejelentve, akkor semmit nem lehet róluk állítani, azaz „semmire sem jók”. Egy egyszerű és valós példával élve a glükozamin nevű anyag, amely a porcok egyik építőanyaga, nem ment át a nagy nemzetközi bizottságon, ezért nem lehet róla azt állítani, hogy segíti a porcok egészségét. Ezzel szemben számtalan gyógyszerként regisztrált készítménynek glükozamin a hatóanyaga, és ezek vidáman segíthetik ízületeinket. Immár visszavonhatatlanul felmerül a kérdés:
Kit szolgálnak
a törvények?

A válasz sajnos nem az, hogy bennünket, állampolgárokat és fogyasztókat. A szomorú igazság az, hogy ezek a jogszabályok a csillapíthatatlan éhségű gyógyszeripart szolgálják, akik már száz éve dolgoznak azon, hogy kisajátítsanak minden a gyógyítással kapcsolatos módszert, és mindenekelőtt, hogy kiszorítsák a piacról a természetes egészség képviselőit. Az „emberek érdekében” hangzatos szlogen zászlaja alatt olyan jogszabályi környezetet teremtenek, amely kizárja minden természetes konkurencia lehetőségét. A legújabb terv, hogy a vitaminok nem létező kockázatira hivatkozva Brüsszelben elfogadtassanak egy olyan jogszabályt, amely maximalizálná a napi elfogyasztható vitaminok mennyiségét, miközben szép csendben minden egyes nap 22 magyar veszíti életét gyógyszerek mellékhatása következtében.

Szép új világ

Ha nem teszünk valamit, a következő tíz évben nemcsak az összes gyógynövény-készítménynek, de vitaminnak és ásványi anyagnak is búcsút mondhatunk, és mindannyian gyógyszerfüggő fogyasztóvá válunk, akik napról napra az egészségért küzdve vegetálnak.

Tegyünk a szabadságunkért, az egészségünkért. Ne feledjük a Függetlenségi Nyilatkozat egyik aláírója, az orvos Dr. Benjamin Rush örökérvényű szavait: „Hacsak nem iktatjuk az alkotmányba a gyógyítás szabadságát, eljön majd az idő, amikor a medicina titkos diktatúrává válik. Ha az emberek egyetlen csoportjának kezébe adjuk a gyógyítás művészetének gyakorlását, másokat pedig megfosztunk ugyanezektől a jogoktól, az annyi, mintha felállítanánk az orvostudomány Bastille -ját. Minden ilyen törvény amerikaiatlan és zsarnoki, és nincs helye egy köztársaságban. A köztársaság alkotmányának gondoskodnia kell az orvostudomány szabad gyakorlásának biztosításáról...”