Ezt a feladat a legtöbb emberen kifog, pedig leírva nem is olyan bonyolult. A nehézség az benne, hogy nem csak az eredményt kell fejben tartani de a következő lépést is előre kell látni.

Furcsa dolog ez az élet. Amíg fiatalok vagyunk, várjuk az iskola végét, várjuk a munkaidő végét, a hétvégét. Jaj, hát soha sem lesz péntek? Aztán eljön… Eljön az idő, amikor nem számít, milyen nap van. Mert időd van, csak már nem tudsz mit kezdeni vele. „Ha újra fiatal lehetnénk, mennyire másképp élnék! Mert már nem tehetem meg azt, amit akkor kellett volna.” Ugye?

A veréb arrébb ment, nehogy ráessen a vadgesztenye, pedig Butzheim bácsi jó szívvel vetette elibe. - Edd csak meg bátran! – bíztatta mosolyogva, mint Szent Ferenc, mikor Igét hirdetett az ágon billegő hallgatóinak. Belenézett a háncsból font szatyorba, de nem volt benne semmi. Azért furcsállotta az üres cekkert. Reggel, mintha még pénztárca és ennivaló is lett volna benne. Sajnos a bácsi elfeledte, hogy a veréb akkor sem eszik gesztenyét, ha az már elhagyta a tüskés fészkét. Jaj! Még a saját neve sem jutott eszébe. Nem tudta, hogy őt Butzheim Ottónak hívják, és túl van a hetvenen, és annak idején a gimnáziumban tanár úrnak szólították. Azt, meg, ha mondják, se hiszi el, hogy ő egy kelenföldi panellakásban van otthon; - ha otthon van, s nem éppen Marcaliban kínálgat egy kolduló verebet gesztenyével. És reggel csak kenyérért ment le a pékhez. A szürkemadár nagyot nézett, amikor az a valami az orra elé gurult. Meghökkent. Felpislogott a padon ücsörgő csokornyakkendős öregúrra, mintha kérdezné:

Nagyon sok madárfaj érkezik hozzánk a hideg hónapokra, áttelelni a Kárpát-medencének a környékhez képest viszonylag kedvező időjárási viszonyai közé, és ugyancsak nagyon sok van, amely túl azon, hogy itt költi ki fiókáit, télen is nálunk marad – halljuk dr. Kasza Ferenctől, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) Beretzk Péter Munkacsoportjának vezetőjétől.

Nincs két olyan ember, akiknek a tenyerein futó vonalak teljesen megegyeznének. Ez pont olyan, mint az ujjlenyomat. Ezekből a vonalakból kiolvashatjuk, hogy valakinek mi az erőssége, mik a gyengéi, miben tehetséges. Négy fő vonal létezik, amelyek az illető személyiségéről árulnak el részleteket: a szív, a fej, az élet és a sors vonala. A hiedelemmel ellentétben nem feltétlenül bal kézből kell jósolni, azt a kezünket érdemes megvizsgálnunk, amelyik a domináns, tehát amelyikkel írunk. A hüvelykujjtól indulva egészen a kisujjig kell a vonalakból kiolvasni a ránk jellemező tulajdonságokat.

A mantrák erős spirituális töltettel rendelkező mondatok, amelyekkel csökkenthetjük az ártó stressz, idegesség, ingerlékenység és pánikrohamok szintjét, előfordulását. A mantra elmélete azon az elven alapul, hogy a hangok, betűk és a szótagok bizonyos pszichikai és mentális rezgéseket fókuszálnak magukban. A hangok jelentésüktől függetlenül is hordoznak magukban egy speciális lenyomatot, energiát.

MEGMUTATJUK A FELBONTÁST úgy, hogy a szemek ne sérüljenek!

Megnézheted, hogy a cipőméreted szerint meddig fogsz élni! Unatkozó kutatók számos halálesetet feldolgozva próbálták megállapítani hogy vajon a nagy vagy a kis lábú emberek élnek-e tovább. Néhány kutató arra vállalkozott, hogy 3400 halálesetet dolgozzon fel egy kórházban férfiak és nők között vegyesen. Ennek célja az volt, hogy megállapítást nyerjen az a feltevés, hogy lábunk mérete és a várható élettartamunk között kapcsolat van.

Egy igazi magyar ember ezt könnyek nélkül nem tudja végignézni. A két kis székely legény Dobos Attila Magyarok Világhimnusza című szerzeményét adják elő egy iskolai ünnepségen.

Ebéd! – ordított be Soós Pista a karnagy udvarába. Kicserélte a kerítésre akasztott éthordót, s továbbporzott a furgonjával, hogy a többi öregnek se hűljön ki a pörkölt. Mikor elhalkult a motorzaj, az öreg bevitte az ebédjét, s csak úgy melegében kikanalazta az alumínium edényből. Előtte persze testvériesen Egonnak adta a felét, hiszen az öreg kandúr is megosztotta vele a magányát. Ilyenkor hálásan dorombolt, de olyan szépen, mintha egy mélyen zengő gordonka szólna. Sőt, néha a gazdája jelzésére folyamatos hangon tudott nyávogni, míg a karnagyi kéz le nem intette.