Egy idős néni áll a tavaszi zimankóban az út szélén, fején karton kendő, kezében egy kisebb zsák és szelíden integet. Megálltam, felvettem a nénit, és elkezdünk társalogni. Hamar kiderül, hogy dióbelet visz a szentgyörgyi piacra. Kérdés nélkül elkezd mesélni.
Nemrég buszra vártam szülőfalum várójában. Megérkezett oda egy helybeli kiskamasz is: szemlátomást a szomszéd falu általános iskolájába igyekezett. Elfoglalt egy számára kedvezőnek tűnő pozíciót, és ott lehorgonyzott: más egyéb nem történt.
Az öreg varjú káromkodva felrebbent a sorompórúdról. Még egy versnyit sem gunnyasztott rajta, mikor hirtelen kilinkelve megemelkedett alatta, ahogy a bakter feljebb tekerte a csörlővel.
Nemrég két 20-30 év közötti hölgy haladt előttem a járdán, amikor az egyik –számomra váratlanul- hirtelen társnője felé fordult, és roppant indulatosan ezt mondta: „Gyűlölöm az öregeket!”
