Talán már Önnel is előfordult, hogy gyermekének, esetleg unokájának szeretett volna megfelelő ajándékot vásárolni, sokat töprengett a legjobb játékon, mégsem lett meg a kívánt öröm. Szomorú eset, mégsem egyedülálló. A mai világban egyre gyakoribb, hogy a szülők, illetve nagyszülők nehezen találják ki szeretteik gondolatait, nem tudják mire vágyik a másik. Mondjuk ki: felgyorsult a világ, és a lépést megtartani már-már lehetetlen. Játszótér és társasjáték helyett érintőképernyős telefonok és számítógépes jellemzi a „gyerekkort”.
Sokszor csak akkor jövünk rá, mennyire bölcs tanácsot is kaptunk annak idején a szüleinktől, nagyszüleinktől, amikor saját bőrünkön tapasztaljuk meg a bennük rejlő keserű igazságot. Ha megfogadtuk volna, mennyivel egyszerűbb lett volna minden. De nem tettük és hiába adjuk tovább a bölcsességet a gyermekeinknek, ők sem fogják megfogadni. Miért? Mert vannak dolgok, melyeket saját magunknak kell megtapasztalni!
Tapasztalatom szerint az emberek döntő többsége, hallgatva a történészek és – még inkább! – a politikai újságírók véleményére, a címben feltett kérdésre igennel válaszol.
Ez nem egy fiktív, újságírók által kreált iromány. Ez vagyok én. 1949 napja nem fogyasztottam alkoholt, mégis alkoholista vagyok. Tehát: Marika vagyok, alkoholista. Bizonyára nagyon sokan meglepődnek azon, hogy létezik az, hogy nem fogyasztottam alkoholt, mégis alkoholistának nevezem magam. Ez olyan mint a cukorbetegség, ami megfelelő diétával egálban tartható. Sosem gyógyulok meg, csakúgy mint beteg-társaim. Ebben az országban jelenleg 800 ezer és 1 millió közöttire tehető az alkoholisták száma.
