A gombák nagy része jó ismerősünk. Például a pék az élesztőgombát, a sörfőzde a sörélesztőt hasznosítja. A nemes penészgomba nélkülözhetetlen a sajt-gyártásban, a sokféle étkezési gomba az ínyencek kedvelt eledele. E kedves, jóindulatú gombák rosszindulatú rokonai azonban az ember ádáz ellenségei. Ezek azok, melyek a testünkben rejtőzködnek.
A gombák első megközelítésre rendkívül titokzatosnak tűnnek. Pedig valójában igen hasznos élőlények. Olyanok, mint valamiféle újrahasznosító üzem: az energiát nem a napfényből vagy a levegőből, hanem más organizmusokból nyerik, rendszerint elhalt növényi vagy állati maradványokból táplálkoznak. Rendszertanilag a kórokozó parazita gomba és a légyölő galóca is növény, de a többi növénytől eltérően nem tagolódnak gyökérre, szárra, levélre és virágra. A gombák nagy részét gombaszövedék, a micélium alkotja. Egyes fajoknál a micéliumból termőtest alakul. Ilyen például a kedvelt a csiperke, a laska, vagy a vargányagomba. A gombák tábora azonban nagyrészt szabad szemmel láthatatlan, mégis hatalmas. Ki hinné, hogy a világ legnagyobb élőlénye - egy gomba? A 600 km2 kiterjedésű gombafonalat amerikai kutatók találták a talajban. A láthatatlan gombafonalak az emberi sejteket, például bőrünket is beszőhetik.
Bennünk élősködnek
A szakemberek szerint az emberi szervezetben legalább százféle parazita gomba található. Egy gomba akkor káros, ha hosszú időn át élősködik szervezetünkben. Az ilyen gomba kórokozó, vagy szaknyelven: patogén.
Ha a gombák hosszú távon meg akarnak telepedni bizonyos testrészekben, például egyik kedvenc tartózkodási helyükön, a bélben, a gazdaszervezet sejtjeihez tapadnak. A patogén gombák speciális kémiai anyagok segítségével, mintegy a sejtfalra „akaszkodva" tapadnak a hámsejtekhez. Ha a gomba megköt, nagyon erősen tapad. A lábról például erős mechanikus dörzsöléssel sem távolítható el tökéletesen.
Egyes gombák vegyi anyagaik segítségével feloldják a sejtfalat, és behatolnak a sejtekbe. Ez történik a bélben is, ha a gomba nem kap elég táplálékot. Tápanyag után kutatva átfúrja a bélfalat, és eljut a véredényekig. Majd az érbe is behatol, és a vércukorból táplálkozik.
A szervezet saját védekező-rendszere azonban akadályt gördít a gombák megtelepedésének útjába, de a kórokozó élesztőgombák minden eszközt bevetnek, hogy kijátsszák az immunrendszer éberségét. Álcázzák magukat, hogy az immunrendszer ne idegen anyagként, hanem a test saját anyagaként azonosítsa őket, tehát ne védekezzen ellenük. A testi sejtek felépítését utánozva be is tudják „csapni" az immunrendszert.
A nem kívánatos betolakodókkal szemben a szervezet egész sor további eszközt állít hadrendbe. Ám a kórokozó gombák gyakran ezeket is legyűrik. A gyomor-bél traktusban, ahol a savas gyomornedv normálisan elpusztítja a mikroorganizmusokat, vagy egyszerűen meggátolja a szaporodásukat, az ártalmatlan sütő-, illetve sörélesztő elpusztul. A kórokozó élesztőgombák azonban a különlegesen savas közegben is remekül érzik magukat, és akadálytalanul szaporodnak.
A három csoport
A mikrobiológusok az áttekinthetőség kedvéért három csoportra osztják a gombákat. Ezek: az élesztőgombák, a penészgombák és az úgynevezett dermatophytonok. Mindhárom csoport tagjai károsíthatják az emberi szervezetet.
Élesztőgombák
Candida albicans
A legtöbb betegséget az élesztőgombák okozzák. Nem minden gomba tartozik ebbe a csoportba, de minden élesztő - gomba. Az élesztő neve a mikrobiológiában: Candida. A fertőzések nagy részét a Candida albicans, a „fehér élesztő" okozza. A Candida elnevezés az orvosi gyakorlatban rendszerint a Candida albicansra vonatkozik, jóllehet ezen kívül még számos patogén Candida-faj létezik, amely mind speciális kezelést igényel. A Candida krusei és a Candida glabrata ugyanis ellenállóbbak a jelenleg használatos gombaellenes gyógyszerekkel szemben, kiirtásuk nehezebb. A kezelés időtartama ezért a gomba fajtájától is függ.
A szintén patogén Candida tropicalis a Candida glabratához és a Candida krusezhez hasonlóan igen széles körben terjed és fertőz. A fentieken kívül számos ritkábban előforduló faj is ismeretes.
Penészgombák
Aspergillus fumigatus
A sajtgyártásban alkalmazott ártalmatlan nemespenész mellett számos kórokozó penész-gombafaj is létezik. Ilyen például a nedves falakon tenyésző, jellegzetes fekete foltot képező Aspergillus niger, a „feketepenész". Nagy mennyiségű szaporító spórája rossz körülmények között is évekig életképes. Ha levegőből a belégzés során nagy mennyiségű spóra kerül a tüdőbe, súlyos betegséget okoz. Jól ismert példa az ún. „fáraó átka". 1922-ben, Tutanhamon fáraó sírjának feltárásakor a piramisba behatoló 22 személy - köztük Lord Carnavon is - mind ugyanannak a titokzatos tüdőbetegségnek a következtében halt meg. Ma már tudjuk, hogy a sírkamra felnyitásakor az ott burjánzó penészgomba spóráit belélegezve valamennyien gombás tüdőfertőzést kaptak.
Mindez azonban valószínűleg nem csupán a véletlen műve. A kutatások tanúsága szerint az ókori egyiptomiak tudatosan vegyi fegyverként alkalmazták a penészgombát: így kívánták elpusztítani az illetéktelen behatolót. A sírkamrákban ugyanis találtak feltehetően a penészgomba szaporítására szolgáló edényeket.
Az Aspergillus niger mellett életveszélyes tüdőbetegséget okozhat az Aspergillus fumigatus nevű penészgomba is. A tüdő-aspergillosis elsősorban az élelmiszeriparban, a sajterjesztőkben, a sütödékben, a malmokban és a sörfőzdékben dolgozókat fenyegeti, de a kertészek, mezőgazdasági munkások és a faipari dolgozók között is gyakori.
Dermatophytonok
Dermatophyton
A patogén gombák utolsó csoportja, az úgynevezett dermatophytonok, elsősorban az emberi bőrön, valamint a kéz és a láb körmén élősködnek. Egyes fajták csak bőrpírt idéznek elő, mások súlyos, fájdalmas bőrbántalmakat okoznak. Korábban úgy gondolták, hogy a dermatophytonok csak az elhalt hámsejtekből (korpa) táplálkoznak, valójában azonban sajnos az ép bőrfelületet is bevonják fonalaikkal, és a bőrt károsítva az élő sejtekből is táplálkoznak. A dolog elég rémisztő; vigasztalásul csak annyit, hogy a dermatophytonok okozta gombafertőzés kellemetlen ugyan, de nem életveszélyes.
Fertőzésforrások
A gombákkal szemben sehol sem lehetünk biztonságban. Egy azonban bizonyos: a gomba mindig szerzett betegség, és sajnos könnyen megkaphatjuk. Sok lakásban ugyanis úgy hemzsegnek a penészgombaspórák a levegőben, akár az erdőben vagy a mezőn. A fenyegetettség mindig a spórakoncentráció mértékétől függ.
• A penészgomba-fertőzés tipikus, mindennapos forrása a bioszemét. A meleg, ritkán ürített szeméttárolóban felhalmozódó ételmaradék ideális táptalaj a penészgomba számára. A fedél felnyitásakor keletkező légörvényből nagy mennyiségű, főként Aspergillus fumigatus spórát lélegezhetünk be. Az asztmás és a bronchitiszes betegek különösen veszélyeztetettek. Ők lehetőleg kerüljék a bioszemetet, mert az orvosok szerint a beteg tüdőben könnyebben megtelepedhetnek a spórák. Hiszen még az egészséges tüdő is nehezen tud ellenállni a folyamatos spórakórokozó-bombázásnak. A rothadó szemetet soha ne tartsuk egy napnál tovább a lakásban!
• A penészektől és a dermatophytonoktól eltérően az élesztők mindig valamilyen más élőlényre vannak utalva, önmagukban életképtelenek. Viszont egyáltalán nem válogatósak. A gombafertőzést főként az állatok terjesztik, róluk kerül át az emberre. A Candida-fertőzés forrása lehet kutya, macska, ló, sertés, baromfi, sőt hal is.
• A dermatophyton-fertőzés szinte valamennyi háziállatról átterjedhet az emberre. Gyakori az akaratlan pingpongeffektus. A gombákat a rovarok is terjeszthetik. Ha fertőzött állati vagy emberi bőrfelülettel érintkeznek, és a gomba megtapad a páncéljukon, azt átvihetik az ép emberi vagy állati szervezetre.
• A fertőzés természetesen emberről emberre is terjedhet. Egy csók is elég, a szájon át az egész emésztőrendszer fertőződhet.
A gombák elsősorban a meleget és a nedvességet kedvelik, és hálásak, ha rendszeresen táplálékhoz jutnak. Az emberi szervezet optimális környezet a gombák számára, hiszen itt mindez szerencsésen együtt van. A gombák kedvenc tartózkodási helye fajonként különböző. Az élesztők, a dermatophytonok és a penészek telephely tekintetében cseppet sem válogatósak. A véráram útján az egész szervezetben szétszóródhatnak, de terjedhetnek érintkezés útján is.
A gombás megbetegedés általában nem áll meg egyetlen testrésznél vagy szervnél, hanem gyorsan továbbterjed a szervezetben. Ezért fertőzés esetén a vizsgálatnak és a kezelésnek nemcsak a közvetlenül érintett, hanem más szervekre is ki kell terjednie, hogy a gombák elterjedését megfékezzük.
