Valójában egyáltalán nem új módszerről van szó. Mivel a hagyományos háztáji tyúkok nem folyamatosan, hanem időszakonként tojnak, a hűtőszekrény feltalálása előtt ez egy bevett gyakorlat volt arra, hogy mindig legyen otthon friss tojás. A nyers tojás tartósításának ezt a módszerét az 1800-as évek óta alkalmazták, és még az 1940-es, 50-es években is elterjedt volt. Amikor a hűtőszekrény standard konyhai eszközzé vált, szinte teljesen feledésbe merült ez a „tudomány”.
Ennek a tartósítási eljárásnak az egyik legfőbb kritériuma, hogy friss, mosatlan házi tojást használjunk. A boltban kapható tojások nem alkalmasak erre, mivel héjuk kezelve van már. Mindenképpen mosatlan tojást használjunk, de kerüljük az erősen szennyezetteket. A friss házi tojásokon kívül nagy befőttesüvegekre, vízre és kalcium-hidroxidra (más néven oltott mész, mészhidrát, vagy E526) lesz szükségünk, melyet gyógyszertárakban vagy gazdaboltokban szerezhetünk be legkönnyebben. A kalcium-hidroxid egy teljesen természetes anyag, viszont a kéz bőrét töményen irritálhatja, kiszáríthatja, ezért érdemes gumikesztyűt viselni, vagy „befőzés” után alaposan bekrémezni a kezünket.
Mielőtt nekilátunk, ellenőrizzük le, hogy nem sérültek-e a tojások, a repedt héjon beszivároghat a mész, és élvezhetetlenek lesznek a tojások.
Elkészítés:
1 liter hideg vízhez keverjünk 30 gr kalcium hidroxidot.
A tojásokat rakjuk óvatosan egymásra a befőttes üvegben, nagyon óvatosan, hogy ne koccanjanak össze, ne repedjen meg a héjuk. Öntsük fel a klórmeszes vízzel úgy, hogy legalább 2-3 centire ellepje a legfelső tojást is.
Ennyi az egész! Zárjuk le, de nem kell légteleníteni és tegyük száraz, fényvédett helyre. Ha szeretnénk felhasználni belőle, vegyük ki az üvegből a szükséges mennyiséget és zárjuk vissza, ügyelve arra, hogy a lé továbbra is ellepje a tojásokat.
Felhasználás előtt alaposan öblítsük le a héját. Ha fázni szeretnénk, egy tűvel előtte érdemes megszúrni, ez megakadályozza, hogy főzés közben kicsattanjon a tojás.
Amire ügyelni kell!
Az így tartósított tojások íze szinte teljesen ugyanolyan marad, mint frissen, bár egy kicsit sütéskor, főzéskor kevésbé „kénes” az illata.
Rendszeresen ellenőrizzük a tojásokat. Ha azt látjuk, hogy az üvegben a víz nagyon zavaros, vagy rossz szagú, akkor repedt tojással van dolgunk. Nem kell pánikba esni. Óvatosan vegyük ki egyesével és ellenőrizzük. Ha megvan a bűnös, azt dobjuk ki, mert nem fogyasztható, rossz íze lesz. A többit óvatosan tegyük vissza és öntsük fel friss klórmeszes lével. Pár naponta ellenőrizzük, és ha nem lesz újra rossz szagú és zavaros, akkor sikeresen megmentettük a „tojásbefőttet”.
(̶◉͛‿◉̶) Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!
