Ez az ijesztő külsejű madár a második legnagyobb sasfajta. Testhossza meghaladhatja az egy métert és szárnyfesztávolsága elérheti a 230 centimétert. A tojó jóval nagyobb, mint a hím, testtömege 6–9 kilogramm, míg a hímé 4–5 kilogramm. Felborzolható tollbóbitája van, amitől bagolyszerűvé válik a kinézete, ezért hárpiabagolynak is nevezik.
Csőre és karmai roppant erősek, ez utóbbi nagyobb mint egy kifejlett grizzly medvéé. Feje és hasi része piszkosfehér, nyaka és szárnyai kékesfeketék. Hosszú, keresztcsíkos farktollai a repülés közbeni gyors irányváltást teszik lehetővé.
Az a robosztus madár hihetetlenül mozgékony, könnyedén ragad magával majmokat és lajhárokat is, majd minden nehézség nélkül a magasba emelkedik terhével. Volt már példa arra is, hogy emberre támadt.
A hárpia Mexikó déli részétől Brazílián keresztül Argentínáig megtalálható. A trópusi őserdőkben él. Napjainkban már a kihalás fenyegeti, mert nem csak az erdőirtás, de a vadászat is tizedeli az állományt.
A hárpiák fészküket magasba építik, így nem csak nagyobb biztonságban vannak a fiókák, de vadászleshelynek is kiváló. A fészek vastagabb gallyakból épül, középen kehely alakú mélyedéssel. A hárpia csak minden második-harmadik évben költ. Fészekalja két tojásból áll, amelyen ötven napig kotlik. Többnyire csak az egyik fiókát sikerül a szülőknek felnevelniük.
(̶◉͛‿◉̶) Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!