Az ártéri japánkeserűfű, más néven az egyik leginkább elterjedt invazív növény a világon. Az utóbbi években hazánkban is megjelent. Európába először 1823-ban hozták, egy hollandi botanikus kertbe, onnan vadult el. Később dísznövényként és takarmányként is ültették. Gyökerein keresztül kiválasztott kémiai anyagok segítségével teljes mértékben gátolja más fajok csírázását és egyedfejlődését, ezért nagyon körültekintően kell ültetni. És miért írunk egy ilyen növényről? Mert csodálatos gyógyhatásai vannak.

A növény minden része ehető:

• Az áréri japánkeserűfű az őshazájában mindennapos táplálék, tehát nem gyomként tartják számon.

• Fiatal hajtásai tavasszal ehetők főzve, mint a spárga. Savanykás ízűk miatt felhasználhatók rebarbara helyett is: süteményben, gyümölcslevesben, lekvárban.

A második világháborúban a katonák  a növény levelét dohány helyett használták.

• Az idősebb hajtások és hajtásvégek is megfőzhetők, enyhébb rebarbarára emlékeztetők. Japánban helyenként fiatal, zsenge „mandulaízű' szárát fogyasztják nassolnivalóként fogyasztják

• Magja nyersen vagy főzve ehető, bár nem túl szapora, hiszen elég apró. Lisztté őrölve levest lehet vele sűríteni és ízesíteni.

• A zsenge gyökerek főzve, salátába kiválóak.

A legnagyobb érv a japánkeserűfű mellett:

Az ártéri japánkeserűfű kivonata, a resveratrol, egy szupererős antioxidáns, amely segíthet:

  • a vérnyomás csökkentésében,
  • a szív- és érrendszeri egészség javításában,
  • a gyulladások és a daganatok elleni küzdelemben
  • és a memória és a hangulat javításában is.

Ezenkívül az ártéri japánkeserűfűnek a Lyme-kór és a szívbetegségek kezelésében is szerepe lehet. A növény képes csökkenteni a baktériumok és a vírusok terjedését a testben, mivel hatékonyan támogatja az immunrendszer működését.

Az ártéri japánkeserűfű kivonata a táplálék kiegészítőkben és a gyógynövény-kivonatokban is megtalálható, és általában kapszulák, tabletta vagy tinktúra formájában kerül forgalomba

.

(̶◉͛‿◉̶) Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!